A Határtalanul! pályázat keretében az Orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 53 tanulója vett részt május végén ötnapos erdélyi kiránduláson. Az út során történelmi nagyjaink emlékhelyei előtt emlékeztünk, és túráztunk csodálatos természeti tájakon.

Orosházáról indulva az első megállónk Nagyváradon volt. Megtekintettük a mi méreteinkhez képest hatalmas római katolikus püspöki székesegyházat, a kincstár kincseit, a székesegyház előtt álló Szent László szobrot. Idegenvezetőnk a város múltjáról, és hajdani kulturális életéről is mesélt csoportunknak.

Utunkat tovább folytatva következő rövid megállónk Kolozsváron volt. Tisztelegtünk Mátyás király szülőháza előtt. A történelmi és hitéleti emlékhelyek felkeresése után a természet szépségeiben gyönyörködhettünk. A Tordai-hasadék völgyében szerettünk volna sétát tenni. Sajnos az erős esőzések miatt nem láttuk biztonságosnak a völgybéli túrát, ezért a felső platóról néztünk le a hasadékra, ott ismerkedtünk meg a csodálatos szurdokvölgy keletkezésével. Szép élményekkel gazdagodva, fáradtan és izgalommal telve foglaltuk el késő este korondi szállásunkat.

A szélsőségesen rossz időjárás miatt az öt nap programjában változtatnunk kellett. Ezért a második napon első megállónk Gyergyószentmiklóson volt. Itt tárlatvezetéssel megtekintettük a Tarisznyás Márton Múzeum kiállításait. Megismerkedtünk a székelyek ruhakészítési technikájával, a ruházatukon látható díszek jelentésével. Az udvaron a régi népi gazdálkodás eszközeit néztük meg. Dr. Jakab Gyula ásvány- és kőzettani gyűjteménye végignézésekor megismertük Korond és környéke jellemző kőzeteit, és a nagyvilág számos pontjáról gyűjtött ásványokat is megcsodálhattuk. Megkoszorúztuk Petőfi Sándor szobrát. Borszéki látogatásunk alatt kicsit kortyoltunk a szén-dioxidban dús ásványvízből, amiből kóstolóba többen hoztak haza is. A kutak melletti ismertető táblákról leolvashattuk az egyes vízforrások kémiai összetételét, élettani hatásait. Alföldi gyermekként mindenkit lenyűgözött a Békás-szorosban a „Pokol torkában” tett sétánk, és a Gyilkos-tó szépsége, ahol látogatásunkkor a tavon éppen egy ifjú házaspárt fotóztak. Nagyon megérintette a gyerekeket e képsor látványa, miközben megismerkedtek a tó legendájával. Ezen a napon Mádéfalván a kisebbségek önrendelkezési jogáról, a nemzettudat mély tartalmáról beszélgettünk.

Az időjárás-előrejelzés szerint a harmadik nap bizonyult a legalkalmasabbnak a Madarasi-Hargitán tett túránkra. Sajnos az előző éjszakai és a délelőtti hatalmas eső miatt aznap már traktorral sem lehetett felmenni a kopjafákig. Ezért programunkon változtatnunk kellett. Felkerestük Szejkefürdőt, ahol a székelykapuk alatt csúszva-mászva eljutottunk Orbán Balázs sírhelyéig. Innen utunkat Székelyudvarhely felé vettük. Csoportunk egyik tagjának édesapja itt született, így tanulónk idegenvezetésével ismerkedtünk meg a belváros nevezetességeivel (Szoborpark, Vasszékely). Ebben a városban kaptak szabadidőt tanulóink, ahol egyedül vásárolhattak idegen valutával, ami izgalmas élmény volt sokuknak. Utunkat folytatva Farkaslakán álltunk meg, ahol tisztelegtünk Tamási Áron sírja előtt. Tanulóink megkeresték tavalyi csoportunk itt letett koszorúját. Zetelakán megcsodáltuk az 1880-as években felállított székelykapukat.

Ezen a napon a reggelt a korondi Aragonit Múzeumban kezdtük. Itt geológus mesélt a Korondon található aragonit lelőhely keletkezéséről, a kibányászás éveiről, az aragonitból készült tárgyakról. Innen utunk Parajdra, a sóbányába vezetett. A látogatás után visszatérve Korondra, idegenvezetővel végigmentünk a Csigadombi tanösvényen, ahol a gyerekek a reggel kapott geológiai tájékoztató után a természetben láthatták az aragonit hajdan volt lelőhelyeit. Szembesültek az értelmetlen nagyüzemi robbantásos bányászat rombolásával.

(másnap a rengeteg eső a kialakított utakat kőomlással elzárta, a tanösvényt lezárták). A délután további részét a tanulók emlék- és ajándéktárgyak vásárlásával töltötték.

Első megállónk az utolsó napon Nagyenyeden volt, ahol megtekintettük a Bagolyvárat, felidéztük a városban történt 1849. januári vérengzés történéseit. Hazafelé utunkat Déván szakítottuk meg. A felvonóval történő utazás, a vár romjai, és az onnan látott körkép lenyűgözte tanítványainkat.

Dévától még pár száz kilométer állt előttünk hazáig. Szakadó esőben köszöntünk el Erdélytől, de többen hangosan megfogalmazták, hogy családjukkal szeretnének visszatérni ide! Látogatásunk minden napja programokkal volt teli, idegenvezetőkkel vagy a magunk előzetes ismereteivel felvértezve célba értünk minden este. A napi fáradtság mégsem szegte kedvét a csapatnak, reggelente új kíváncsisággal folytattuk a túrát. Elménk és lelkünk mélyen elraktározott minden szép pillanatot!