Jézus mondja: És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak,

ti is úgy bánjatok velük! Lk 6,31

Életünk teljességét egy bonyolult kapcsolatrendszerben éljük meg. Kölcsönhatásban vagyunk a teremtett világgal, embertársainkkal, Istennel és önmagunkkal. Ezeknek az egyensúlyára figyelünk, és igyekszünk a lehető legteljesebb boldogságra. Ennek a négy területnek a pozitívumait nagyon könnyű megfogalmaznunk. Az aranyszabály szerinti élet tulajdonképpen nem más, mint annak a kérdésnek szüntelen felvetése, hogy egy-egy adott élethelyzetben tetteinkkel, döntéseinkkel, szavainkkal negatív vagy pozitív kimenetelt generálunk-e. Ha mi azt szeretnénk, hogy tiszta levegőt szívva, tiszta vízzel élve adjuk tovább a teremtett világ csodáit a következő nemzedékeknek, akkor megtehetjük-e, hogy felelőtlenül bánunk a természeti erőforrásokkal és szennyezzük a környezetünket? Ha baráti, bizalmi viszonyt szeretnénk embertársainkkal, a legbensőségesebb viszonyainktól elkezdve a társadalmi együttélés kapcsán velünk érintkezésbe kerülőkkel, lehet-e ezt megtennünk az igazság elferdítésével, a másik hátrányba szorításával, verbális vagy fizikai erőszakkal? Ha szeretnénk válaszokat egzisztenciális kérdéseinkre, akarjuk érezni a gondviselés mindent átható, megerősítő jelenlétét, vajon kizárhatjuk-e tudatosan Isten szavát, a vele való találkozás lehetőségét életünkből? Ha szeretnénk saját magunkat testi-lelki-szellemi épségben tudva élni, vajon lehetséges-e, hogy hamis önképpel, magunkat kizsákmányolva, külső kényszereknek megfelelve erőltessük magunkat kényszerpályákra, amik szükségképpen az összeomlás felé vezetnek minket?

A szó, a tett, a szándék megszületése előtt azt az egyetlen kérdést kell feltennünk: hogyan érintene most engem az a tett, szó, szándék, amivel most éppen a természet, a másik ember, Isten vagy éppen önmagam felé fordulnék? A választ adó gondolataink, érzelmeink minden csúcstechnológiás számítástechnikai rendszernél gyorsabbak, befolyásolhatatlanok, védettek a „vírusok” ellen. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert, amit a teremtettségünk óta, az istenképűségünk miatt magunkban hordozunk, lelkiismeretnek nevezzük. Elhallgattatni lehet, kikapcsolni nem. Mindig jelezni fog, mert az aranyszabály óta az aktiváló kérdést ismerjük. Rossz szavainkra, tetteinkre, döntéseinkre mindig azt fogja mondani, hogy rossz, a jókra mindig azt, hogy jó. A válasz helyes lesz, csak a döntést ronthatjuk el.

Ördög Endre lelkész