Ez volt a címe annak az ötnapos vakációs bibliatábornak, melyre pályázatot nyert iskolánk. Az alsós korosztályt vártuk, a csapat 1.-4. osztályos tanulókkal, 50 fővel indult. Nagyon jó ötlet volt a helyszín, hiszen egy Bibliatáborhoz mi más illene jobban, mint ősi templomunk.
A szemléltetés az olimpiai ötkarikán alapult, melyet egy transzparensen helyeztünk el. Egy-egy karikába kerültek az aznapi igék, mottók, üzenetek, így figyelemmel kísérhettük a napokat, ismételni tudtuk az előző napok témáit. A színek alapján bontottuk kisebb csoportokra a gyerekeket: volt sárga, piros, kék, zöld, fekete csapat, így kapták meg névjegykártyájukat is.
A templom lenti részében áhítattal és énekléssel kezdődtek a délelőttök, amit lelkészeink, Endre bácsi és Misi bácsi gitáros kísérete tett még színesebbé. A tevékenységek a Győry-teremben folytatódtak, az aznapi téma tanításával, feldolgozásával. A jelenetekre mi felnőttek is nagy izgalommal készültünk, szívesen bújtunk Gedeon, Jézus, Márta, vagy éppen Zebedeus fiai bőrébe. De színre vittük az irgalmas samaritánus példázatát is. Mindig nagy tapssal köszönték meg a gyerekek szereplésünket. A jelenet felvezető játékkal indult, közben pedig igyekeztünk interaktív beszélgetéssel bevonni a résztvevőket a történetbe.
A feldolgozást változatos eszközökkel, módszerekkel valósítottuk meg, kisebb csoportokban, vegyes korosztállyal. Öröm volt látni, ahogy a nagyobbak segítették a kisebbeket akár az írásban, akár más feladatokban. Mindennap volt aranymondás keresése és írása, mozgásos játékok, kézműveskedés és sok-sok éneklés. A nap témáját egy-egy ige, azaz „aranymondás” és a hozzákapcsolt mottó adta meg. A változatos tevékenységek közül néhány: akadálypálya, sorverseny, szabadulószoba, közös barkácsolás. Az egyik legnagyobb sikert a színes ejtőernyős játék vívta ki, melyet csapatépítő jelleggel alkalmaztunk, a templomkertben próbáltuk ki. Minden tevékenységet értékeltünk, így a gyerekek egész héten gyűjthették a tábori füzetükbe a pontokat, amit lázasan számolgattak, mivel versenypályán érezhették magukat. Bár igazi verseny nem volt, hiszen hangsúlyoztuk: itt mindenki nyer a végén.
A tét az érem elnyerése volt, melyet az utolsó napon az kapott meg, aki mind az öt napot végigjárta. A végén tehát mindenki célba ért, és ennek örömét közös zenekari bemutatóval akartuk még maradandóbbá tenni. A pályázati pénzből vásárolt hangcsőkészlet segítségével minden csapat előadta a begyakorolt dallamot, majd végül következtek a tanító nénik, s talán ez aratta a legnagyobb sikert. Hatalmas tapssal, ovációval fogadták szereplésünket. Az egész heti kézműveskedésből azután kis kiállítást állítottunk össze, hogy a gyülekezeti tagok is láthassák munkánkat.
Összességében nagyon tartalmas, érzelmi, testi, lelki feltöltődést nyújtó alkalmakon vehettünk részt, és a gyerekek többsége is ötösre értékelte az egész hetes tábort, ami Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.
Berta Tünde
hitoktató, munkaközösség-vezető
