A március 15-hez kapcsolódó nemzeti ünnepünkre való emlékezésnek nagy hagyományai vannak iskolánkban. Sajnos az elmúlt években a járványhelyzet miatt nehézségekbe ütközött a gyerekek személyes jelenlétével megtartott színpadi műsor. Az idei évben hála Istennek, újra lehetőség nyílt arra, hogy együtt ünnepeljünk. Az előadásra március 16-án délelőtt került sor, az osztályok 1-6. évfolyamig, illetve egy órával később 7-12. évfolyamig tekinthették meg. Ezzel nemcsak a zsúfoltságot akartuk elkerülni, hanem a műsor jellege is ezt kívánta meg.

Jómagam az elmúlt 20 évben történelemtanárként hat március 15-i műsort készítettem már. Mindig igyekeztem egyedi megközelítéseket alkalmazni. Minden műsor más és más volt, akadt köztük klasszikus, énekkarral, versekkel, akadt köztük városi ünnepségi, nagyszínpaddal, de akadt a forradalmat az osztrákok szemszögéből történt feldolgozása is az eseményeknek. Nem szeretem elővenni a régi műsorokat, így az idén is új szemléletre törekedtem.

Az erre felkért diákok önkéntesen vállalták a feladatot. Ez azért volt fontos, mert a műsor egy része kötetlenebb formában készült, nekik kellett hozzáadni az egyéniségüket a szöveghez, reagálniuk a váratlanabb eseményekre.

El akartam kerülni a sablonokat, de egy műsorból mégsem maradhat ki az események sorrendje, és a Nemzeti dal, a 12 pont is nélkülözhetetlen kellék. Mégis úgy igyekeztünk feldolgozni az eseményeket, hogy azok élményszerűek legyenek a hallgatóság számára is, és a legközelebb álljanak a valósághoz. Ugyanis március 15-ről kialakult egy máz, egy mítosz az emberekben, ám ha a szereplők naplóit elolvassuk, sokkal emberközelibb, hétköznapibb történet bontakozik ki a szemünk előtt.

A műsor a színpadról indult, Jókai szállodai szobájában gyűlnek össze a vezéralakok, és gyászolják az előző napra tervezett, ám sikertelen forradalmat. Itt kerül felidézésre egy mítosz a Nemzeti dal aznapi születéséről, valójában Petőfi már napokkal korábban megírta a verset.

A Pilvax kávéházhoz zarándokolva, odabenn zajlik a 12 pont leírása, ami bizony a kezdetekkor még csak 8 pontot számlált. Kevesen vannak a kávéházban, úgy tűnik, aznap sem lesz forradalom, ám valakinek eszébe jutnak az egyetemisták, akik valószínűleg ugyanakkora hévvel szerettek az iskolapadban ülni, mint a maiak… Hát persze, hogy csatlakoznak a forradalomhoz! A naplók szerint esett az eső, így előkerülnek az esernyők. A forradalmi tömeget pedig a hallgatóságból ragadják ki a szereplők, irányítják őket, bevonva őket a műsor menetébe.

Landerer nyomdája a legellentmondásosabb helyszín az eseményekben. Landerer, a bécsi udvar embere, ő adta ki Kossuth Pesti Hírlapját is, mindenki tudja, hogy kicsoda ő. Mégis az ő lélekjelenlétén múlik részben, hogy nem lesz véres a forradalom, hiszen a dokumentumokat elolvasva rájön, hogy azok nem különböznek a bécsi udvar elé terjesztett ellenzéki javaslatoktól, melyet el fognak fogadni. Így valószínűleg ő az, aki elmondja a Helytartótanácsnak, hogy az események maradjanak békés mederben.

A tömeg a Múzeum terére vonul, ahol meghallgatják a márciusi ifjak szónoklatait. Megható pillanat, ahogy Petőfi a Nemzeti dalt szavalja, és a hallgatóságból lett forradalmárok is ismétlik vele a refrént. Majd a Helytartótanácshoz vonulás után érkezik az ötlet Táncsics kiszabadítására, és a forradalmi tömeg feloszlik.

Fontos azonban az is, hogy a mába is átvezessük az eseményeket. Ezt szolgálta a záró színpadi kép, melyben egy gimis lánycsapat tanulgatja a március 15-i érettségi tételt, elbeszélget az unalmas ünnepségekről, a versek igazi céljáról, és végül szép lassan meggyőződik arról, hogy mégis van célja és értelme beszélni ezekről a régi dolgokról, ha ezek a célok most más értelmet nyernek is, ebben a világban. A szereplők visszahívása így már mai módon, a mai sztárok bevonulását imitálja, tapssal, ünnepléssel.

Úgy érzem, nagyon fontos, hogy a nehezen átélt sablonos, az eseményeket mitikusan sulykoló megemlékezések helyett olyan, a fiatalokhoz közelebb álló műsorok szülessenek, amelyek felkeltik a figyelmüket, érdeklődésüket a téma, a korszak iránt. Bár ez a műsor is csak részben felelt meg a fentebbieknek, de a nézők mozgatása, a korszerűsített, kivetített prezentáció, és az előadás hangvétele a visszajelzések alapján nagyobb élményt nyújtott.

Ezúton is szeretném megköszönni a szereplőknek áldozatos munkájukat: Andrikó Ágnes, Bankó Richárd, Hegedűs Maja, Hegedűs Regina, Nagy Emma, Nyemcsok Sarolta, Ökrös Zsombor, Paksi Alex, Palacsik János, Remzső Levente, Szatmári László, Tóth Loretta, Török Virág és Zalai Bernadett jelenítették meg nagyszerűen az eseményeket. A prezentációt Balla Bence készítette.

Hajdu Attila

történelemtanár

A műsor képgalériája elérhető itt.