„Magyarok az ősök útjain…”

 

 

Iskolánk, a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 11. évfolyama kísérőtanáraikkal (osztályfőnökök: Bacsurné Nagy Ildikó, ÖkrösnéMiszlai Edit; pótosztályfőnökök: Fórizs Ibolya és Antal László) e tanév őszén tanulmányi kiránduláson vett részt a Partiumban. Hazatérve diákjaink élménybeszámolót írtak, melyek közül egyet teljes terjedelmében, néhányat pedig részleteiben olvashatnak.

Nagy Luca (11/6): „2019. szeptember 26-án indultunk el iskolánk 11. évfolyamával, osztályfőnökeinkkel és pótosztályfőnökeinkkel Partiumba, egy háromnapos tanulmányi kirándulásra. Ez a tanulmányi út 2003 óta része iskolánk hagyományainak. Károlyi Fülöp Béla, iskolánk volt tanárának, korábban a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatójának ötlete és kezdeményezése alapján azóta minden évben a 11. évfolyam kísérőtanáraikkal együtt buszra száll és elindul Partiumba 3-4 napra, megismerni a határainkon túl élő magyarok életét, meglátogatni több falut és várost, ahol neves magyar költőink életének fontosabb színhelyeit, szülőházait, emlékmúzeumait tekintik meg. Mindezzel mélyítve magyarságtudatukat, s tudatosítani bennük, hogy ez a terület, hiába van ma már határainkon túl, ugyanannyira, ha nem jobban és igazabban magyar, és itt éltek, alkottak azon jeles személyei a magyar történelemnek, akikről ma is tanulunk.

Partium Románia nyugati, túlnyomóan magyarlakta határ menti területe, 5 megye alkotja. Magyarul sokszor „Részek”-ként is emlegetik. A történelmi Erdélytől különálló terület, de több jelentős magyar személy köthető hozzá, mint például Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Arany János, Petőfi Sándor, Károli Gáspár. Kirándulásunk során is ezen emberek szülőhelyeit, életük fontosabb állomásainak helyszíneit látogattuk meg. Az indulás napján, szeptember 26-án a határátkelést követően utunk a nagyszalontai Csonka-toronyhoz vezetett, ahol a toronyban berendezett Arany János múzeumot tekintettük meg. Ezután Nagyváradra indultunk, ahol először a római katolikus székesegyházban megnéztük Szent László, Várad védőszentjének hermáját és kiállítását. A templom lélegzetelállító volt monumentalitásával és csodálatos freskóival. A székesegyház mellett található Kanonok-sor megtekintése után a belvárosba indultunk, ahol végigjártuk a sétálóutcát, megnéztük a Szigligeti Színházat, illetve a Fekete Sas palotát. Ezután szabadidőt kaptunk, de az idő sajnos szeles, hűvös volt, az eső is esett. A színház előtti téren és a főutca több pontján, például a Holnaposok szoborcsoport mögött is építkezés zajlott, ami kicsit illúzióromboló volt, és rossz volt látni, hogy több, eredendően magyar épület mennyire el van hanyagolva. Nagyvárad után Nagykárolyba mentünk, elfoglaltuk a szállásunkat, és a nap további részét ott töltöttük. A nagykárolyi kastély kertjében található lovarda emeletén kialakított szálláson laktunk. A kastélykert és maga a gróf Károlyi család kastélya is gyönyörű volt, másnap belülről is megcsodálhattuk. Szombat reggel korán indultunk a következő állomásra, Koltóra, ahol a Teleki-kastély kertjében megkoszorúztak Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrát, és megnéztük azt a kőasztalt, ahol Petőfi Koltón született verseit írta. Teleki Sándor és Petőfi jó barátok voltak, és Petőfiék itt töltötték mézesheteiket. Sajnos a kastély felújítás alatt volt, amikor ott jártunk, ezért az abban berendezett kiállítás egy részét a helyi művelődési házban tudtuk csak megtekinteni. A falu végében található Vajda-forrást is megtekintettük, ami híres költőnk sétáinak visszatérő helyszíne volt. A következő úti célunk Erdőd volt, ahol egy emlékművet koszorúztunk meg, és indultunk is tovább Érdmindszentre, Ady Endre szülőházához. Itt megtekintettük a berendezett Ady Emlékmúzeumot és a költő szülőházát is. A kertben lévő Ady- szobrot is megkoszorúztuk, egyik társunk, Szabó Rajmund verset is mondott, akárcsak a koltói Petőfi szobornál (Rajki Róbert). Ady szülőházában járva elgondolkodtam rajta, hogy mennyire különleges az, hogy abban a házban állhatok, ahol neves költőnk született és nevelkedett, és hasonló gondolatok jártak a fejemben a koltói kastély parkjában sétálva is. Károlyba visszaérve idegenvezetővel végigjártuk a Károlyi-kastélyt, megtekintettük a termeket és a benne berendezett panoptikumot, illetve a szafari kiállítást. Az estét a helyi gimnázium magyar diákjaival töltöttük, akik megvendégeltek minket az iskolájukban, majd a városban sétálgatva megmutatták a látványosságokat. Nagyon kedvesek és nyitottak voltak, sokat beszélgettünk velük arról is, hogy milyen magyarként romául tanulni, Romániába élni. A szálláson esténként éjszakába, hajnalba nyúlóan játszottunk, társasoztunk, beszélgettünk. Nagyon jó volt a hangulat, meglévő barátságok mélyültek és erősödtek, és talán újak is születtek. Számomra ezek az együtt töltött órák maradtak a legemlékezetesebbek. Szombaton tovább aludhattunk, és a dolgaink összepakolása után az utolsó állomásunk Kaplony volt, ahol megtekintettük a Károlyi-kriptát, a Károlyi család évszázados temetkezési helyét. A templom mellett található ferences kolostor egyik szerzetese vezetett minket végig, és még a kolostorban berendezett, a szerzetesek életét bemutató kiállítást is megnézhettünk. Kaplony után még visszamentünk Károlyba megebédelni, aztán pedig fáradtan, de élményekkel tele hazaindultunk.

Az utazás során sajnos sok minden, akaratunkon kívül nem úgy alakult, ahogy előre el lett tervezve, de úgy gondolom, hogy így is tartalmas kiránduláson vettünk részt. A kezdeti rossz idő, a sok buszozás és az egyre fokozódó fáradtság miatt sokszor talán nem túl sok kedvvel vagy érdeklődéssel tekintettük meg a helyszíneket, de mégis volt pár, ami megfogott. Nekem a legjobban Nagykároly tetszett, a kastélypark és maga a kastély, illetve a váradi székesegyház. Mindig is tudtam, hogy az ott élő magyarok is ugyanolyanok, mint mi, csak ők akaratukon kívül egy másik ország területén élnek. De ott járva, megtapasztalva a helyi magyarok örömét, amikor rájöttek, hogy mi is azok vagyunk, vagy éppen néhol ennek ellenkezőjét, amikor tudtak magyarul, de direkt nem úgy szóltak hozzánk, hanem románul, vagy angolul, erősödött bennem az a gondolat, amit valahol mindannyian tudunk, csak nem szeretünk beismerni: ők talán jobban is magyarok, mint mi, mert ők egy másik környezetben, azzal sokszor szembemenve vagy kirekesztve akarnak magyarnak megmaradni, a saját nyelvüket beszélni. Nekünk egyszerű a saját nemzetünkben magyarként élni, de nekik ez áldozatokkal jár, és úgy gondolom, hogy ez a kitartás, ez az erős magyarságtudat példaértékű mindannyiunk számára. Remélem, hogy ez a kirándulás lehetőséget ad majd a jövőben is a diákoknak ilyen élményeket átélni, ezeket a dolgokat megtapasztalni és kicsit jobban megbecsülni azt, hogy magyarként Magyarországon, a saját hazájukban élhetnek.”

Horváth István (11/6): „Véleményem szerint ez a kirándulás hiányosságai ellenére is kihagyhatatlan élmény, bennem maradandó nyomot hagyott. Magamat egy egészséges nemzeti öntudattal rendelkező személynek tartom, viszont fel kellett ismernem, hogy a határon túl élő magyar testvéreink sokkal „magyarabbak” mint az itthon élők és viselkedésükben, vendégszeretetükben megmutatkozik mit jelent pusztán jó embernek lenni. A jövőben mindenképp szeretnék visszatérni a meglátogatott helyszínekre és újra átélni azt a lelkületet, amit kaptam az ott élő magyaroktól.

Birkás Angelika (11/6): „Felfoghatatlan érzés ébredt fel bennem, amikor Ady Endre szülőházába beléptem és megfogalmazódott bennem, hogy a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjének házában állok.”

Fekete Dóra (11/6): „A kirándulás alatt nagy költőink szülőházai érintettek meg leginkább. Furcsa érzés volt ott sétálni, ahol ezek a személyek megszülettek és gyermekkorukat élték. Ez az út nemcsak közösségünket kovácsolta, hanem ismereteimet is gyarapította.  Jó volt találkozni határon túli diáktársainkkal és meglátni Partium szépségét. A jövőben szívesen visszatérnék erre a vidékre, de nem egyedül, hanem szüleimmel együtt, hogy ők is tanúi legyenek mindannak, aminek én voltam.”

Lődi Laura (11/6): „Számtalan új ismeretet, tájékoztatást és tudást szereztem ezzel az úttal. Bepillanthattam az ottani diákok életébe, ezáltal pedig csodálatos helyeket járhattam be diáktársaimmal. Úgy érzem, sok kérdésemre választ kaptam. Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy újra ellátogassak ezekre a helyekre és újra megcsodálhassam ezeket a gyönyörű helyeket. Nagyon jól teltek az esték is, rengeteget nevettünk és sokat beszélgettünk. Számomra nagyon hasznos és élvezetes volt ez a kirándulás. Összességében egy nagyon jó tanulmányi úton vehettünk részt diáktársaimmal.”

Kassa Kármen (11/6): „Szerintem a Partiumban tett utunk egyik legjobb helye a Károlyi kastély, akár órákig el tudtam volna ott nézelődni. A másik pedig a Károlyi család kaplonyi kriptája a könytárral együtt. (…) sok jó élménnyel és tapasztalattal tértem haza. A jövőben, ha lehetőségem adódik rá, még egyszer ellátogatnék a kastélyba, mert számomra sok érdekességet nyújtott.”

Mátó Virág (11/4): „Érdekes volt látni az ott élő magyarokat. Elgondolkodtató, hogy akár mi is lehetnénk most az ő helyükben, mi is élhetnénk most ott, úgy ahol és ahogyan ők, akik bár magyarok, mégis határon kívülre kerültek.”

Szabó Attila (11/6): „számos olyan helyre látogattunk el, ahol egykor költők születtek. (…) Segített rádöbbenni arra, mit jelent igazi magyarnak lenni s láthattuk azt, hogy a régi magyar értékek nem vesztek el a hosszú idő ellenére sem, mert az ott élő magyarság megőrizte.”

Szabó Rajmund (11/4):Visszatekintve erre a három napra megmaradtak a szép emlékek. Jó volt Arany János és Ady Endre szülőhelyén járni, látni azt, hogy az elszakított területen mennyire őrzik, féltik a magyar emlékeket. Szerintem minden hazánkban élő embernek tisztelnie kell az ott élő magyarságot, hiszen ők a közös múltunkat őrzik.

Simon Enikő (11/4): „Valódi értéknek gondolom azt is, hogy lehetőségem adódhatott eljutni ide, megélhettem ezt közösen a barátaimmal, és végül megfogalmazódhatott bennem, milyen szerencsésnek is mondhatom magamat, amiért magyarként a hazámban ölelhetem a szüleimet, járhatok iskolába és tervezhetem a jövőmet.”

Szabó Réka (11/6):„Érdekes volt egy kicsit belemélyedni a határon túli magyarok életébe. Remélem, hogy az iskolánk még sokáig meg fogja tartani ezt a hagyományt, és minél többen el tudnak jutni ezekhez az emlékhelyekhez. Érdemes volt a felkeresésük, jobban megértettem ezek után a költők írásait és élvezetes volt az osztályunkkal közösen feltárni az ottani érdekességeket.”

Rajki Márk (11/4): „Nagyon örülök, hogy elmentem erre a kirándulásra mivel rengeteg új élménnyel és emlékkel gazdagodtam. A későbbiekben szeretném újra meglátogatni ezeket a helyeket, mert nagyon tetszettek és mindig az évfolyamomra fognak emlékeztetni.”

Jank Vivien (11/4): „Olyan helyekre juthattunk el, ahol híres magyar emberek éltek és alkottak. Az iskolánk folytatja ezt a nemes hagyományt, így az utánunk következő évfolyamok is megismerhetik ezt szép tájat, s Ők is bejárhatják a magyar ősök útját.”

Nyári Boglárka (11/6): „Csodálatos dolognak tartom, ahogyan próbálják megőrizni a magyarságukat, a hagyományaikat, nyelvüket, kultúrájukat.”

Szabó Bianka (11/6): „Örülök, hogy láthattam ezeket a magyarság számára fontos helyszíneket, épületeket. Mindenképp pozitívan fogok visszagondolni erre a tanulmányi útra a sok szép és tanulságos élmény miatt. Örülök, hogy részt vettem és nem szalasztottam el ezt a lehetőséget.”

Kiss Dorottya(11/6): „Számomra érdekes volt megtapasztalni, hogy a határon túl élő magyarok mennyire büszkék arra, hogy ők magyarok. Szerintem ez becsülendő bennük, és nekünk is így kellene élnünk.”