A 2019-ben elnyert Határtalanul pályázatot az előző két tanévben nem tudtuk megvalósítani, de idén lehetőség nyílt rá, hogy a hetedik évfolyam elutazzon és megvalósítsa a “Rákócziak nyomában Erdélyben. A tektonikus erők képződményeinek megismerése székelyföldi túrán.” című programot.
44 diák és 4 kísérő tanár 5 napot töltött együtt egy igazán tartalmas, gazdag kiránduláson. A beszámolójuk itt olvasható.
2022. május 30. és június 3. között újra Erdélybe látogattunk 44 hetedikes diákunkkal. Utazásunk tematikája a 2020-as II. Rákóczi Ferenc emlékév apropójára állt össze, a megvalósítás a pandémia miatt bizony két év csúszással történhetett.
Kirándulásunkon összesen mintegy 1500 km-t tettünk meg. Látogatásunk első állomása Nagyváradon volt. Megismerkedtünk a római katolikus székesegyházzal. A hűvös padsorokban ülve egyik diákunk hálaimáját hallgattunk meg, mely kifejezte azon örömünket, hogy a keresztény közösség tagjai lehetünk. Idegenvezetőnk segítségével történelmi sétát tettünk a belvárosban, és lesétáltunk a Körös-partra is. Következő megállónk a szászrégeni, 1330-as években emelt evangélikus templomnál volt. Itt kértünk áldást az Úrtól utunkra.
A második napon eljutottunk Gyimesbükkre. Az ezeréves határ, a romantikus Rákóczi-vár romja nagyon tetszett tanulóinknak. A nagy meleggel dacolva innen a Madarasi Hargita meghódítására vállalkoztunk. Bizony erősen kapaszkodva, és nagyokat kacagva traktoroztunk fel a kopjafás tető aljára. Onnan 10 perces kapaszkodással jutottunk fel a kopjafákhoz. A gyönyörű, tiszta időben csodálatos panoráma tárult elénk.
A harmadik napon újabb csodák vártak ránk. Sétáltunk és játszottunk a parajdi sóbányában, pihentünk Szovátán a Medve-tó partján, majd a délutánt a korondi Csigadomb ásványvizes tanösvényén és az Aragonit múzeumban töltöttük.
A negyedik napon folytatódott a varázslat. Lesétáltunk meg-megállva a Békás-szoroson, fényképeket készítettünk a Gyilkos-tó partján. Kirándulásunkon megálltunk a zetelaki víztározónál, fejet hajtottunk Orbán Balázs és Tamási Áron sírhelyénél. Gyűjtöttünk nagyon öreg és nagyon fiatal székelykapus fotókat. Ellátogattunk egy korondi fazekasműhelybe is. Nagyon sajnáltuk, hogy tisztes távolságból sem láttunk medvéket, bár nyomaikkal sűrűn találkoztunk.
Az ötödik napon Segesvár óvárosával, az Óratoronnyal, a Diák lépcsőkkel, Vlad Tepes szülőházával ismerkedtünk meg. Tisztelegtünk a fehéregyházi síkon elesett szabadságharcosaink emlékének szentelt emlékmű előtt. Utunk során rövid pihenőre megálltunk a dévai várnál. Túránk utolsó megállója az aradi vértanúk emlékművénél volt. Itt egy rövid irodalmi megemlékezéssel tisztelegtünk hőseink előtt, és köszöntünk el szeretett Erdélyországunktól.
Sok élménnyel gazdagodva, és nagyon elfáradva értünk haza.