Járvány ide vagy oda, ma meggyulladt az első gyertya iskolánk nagy adventi koszorúján és az osztálytermekben is.

Felegyi-Németh Mária iskolalelkész mondta el előtte gondolatait az iskolarádión keresztül. (Elhangzott a Székács Evangélikus Iskolában 2020. november 30-án)

 „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9,9b)

Nyüzsgés, különféle próbák és adventi programok sokasága helyett ez az advent a csendesség időszakának ígérkezik. Talán furcsa, hogy nem lesz annyi pezsgés, talán kifejezetten hiányzik egy-egy eleme a megszokott készülődésnek.

Ez vajon jó vagy rossz?

Magam úgy vélem, önmagában egyik sem. Leginkább LEHETŐSÉG valami egészen újra, más minőségűre. Mi pedig kihasználhatjuk a kínálkozó lehetőséget, hogy másképp, tartalmasabban, mélyebben élhessük át a várakozás lényegét, és a hozzánk még közelebb érkezni akaró Isten valóságát.

Eredetileg az ünnepeket megelőző időszakok telis-tele vannak külsőségekkel, melyek azt a célt hivatottak szolgálni, hogy még jobban átélhesse az ember az ünnepet. Ideális esetben a külsőségek segítik a szívünk, lelkünk ráhangolódását, ami jó dolog. De a való élet azt mutatja, hogy valamelyik irányba mindig elbillen a mérleg serpenyője. Így amikor az ember a külső, látható előkészületekre helyezi a hangsúlyt, már alig marad ideje, figyelme, energiája vagy éppen kedve befelé: a saját lelkére, és az Isten szavára figyelni.

De most a legtöbb külsőség háttérbe szorul. Nincsenek programok, legfeljebb online. Nem kell egyik fellépésről a másikra szaladni, és utána késő este elkezdeni a másnapi órákra való készülést. Nem kell fellépések izgalmát cipelned a válladon. Nem kell mindenféle külső elvárásnak megfelelned, a szokásosnál is többet teljesítened. Helyette – ha te is úgy akarod – az idei adventi időszak szólhat az Istenre figyelésről. Hogy még nagyobb figyelemmel, nyitottsággal olvasod vagy hallgatod az Isten igéjét. És időt töltesz vele imádságban is.

Az ünnepi forgatagban rengeteg emberrel találkozik általában az ember. Többségükre oda se figyelünk, néhányakkal csak pár szót váltunk. De most ezek helyett a felszínes találkozások helyett értékes időt tölthetünk el Istennel, és a szeretteinkkel.

És így az adventünk egy kicsit böjt is lehet egyben. Lemondva a megszokottról, a biztonságot jelentő, jól bevált keretekről, azt vehetjük észre, hogy értelmet nyer a várakozásunk. Mert a várakozásban benne van, hogy nem mi irányítunk. Mi csak előkészítjük a terepet, felkészítjük magunkat a találkozásra, felkészítjük a szívünket, lelkünket, hogy felismerje az Érkezőt, felismerje, és elfogadja a tőle érkező szót, üzenetet és ajándékot. És a nyitottság is, hogy nyitottan várom azt, aki hozzám érkezik, és azt, amit az Isten adni készül.

Királyod érkezik hozzád! Az a király, aki 2000 éve már elérkezett a világba: csöndesen és szerényen, egy Betlehemi kis istállóba, gyermekként, vállalva a kiszolgáltatottságot, az emberlét minden viszontagságát, hogy elhozza az Isteni igazi, feltétel nélküli szeretetet. Az a király ebben az ünneptelennek tűnő, aggasztó, bizonytalan, félelmetes időszakban most hozzád is közeledik. Rá kell most figyelnünk, mert rá, a Szabadító Királyra van mindennél nagyobb szükségünk, és arra, hogy ő formálja át szívünket, szándékunkat, gondolkodásunkat, ő terelje helyes mederbe az életünket. Az ő eljövetele, érkezése tölti meg tartalommal az adventet és a karácsonyt, és kizárólag ez teszi az ünnepet is teljessé.

S ha nyitott szívvel tudod várni Jézust, mint Szabadító Urat, Királyt, akkor az egyik kedvenc keresztény énekem szövegének részlete a te őszinte hitvallásod is lehet:

„Te vagy a szívem Királya, tiéd mindenem.

Minden helyzetben sorom kezedben, Istenem.

Ha fájdalmak, könnyek, harcok jönnek, tiéd vagyok.

Ha sötét van, fényed annál erősebben ragyog.

Segíts, hogy Rád nézzek, ne arra mit érzek, vagy éppen milyen kedvem van.

Segíts hitben járnom, Istenem, barátom, segíts Rád bíznom magam!

Nem engedsz el, nem engedsz el, soha nem engedsz el.” (szerző: Dobner Illés)

Királyod érkezik hozzád, akár van közös gyertyagyújtás, akár nincs. Akkor is, ha nem igazán ünnepi a hangulatunk. Mert az ő érkezése nem függ semmilyen külső körülménytől. Ő a szíved Királya szeretne lenni.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Eléd visszük ezt a nehéz időszakot, melyben most vagyunk. Osztálytársainkat, iskolatársainkat, akik hiányoznak nekünk, ismerőseinket, rokonainkat, akikért aggódunk. Kérünk, te óvd meg őket, és add, hogy minél előbb biztonságosan újra találkozhassunk! Add, hogy az idei várakozásunk valóban a lényegről, valóban rólad szóljon! Segíts rád figyelni, nyitottnak lenni, hogy megtapasztalhassuk: személyesen, hozzánk is elérkezel! Ámen!