A Harang

A Harang útja
Életünk során átélünk olyan napokat, amelyek különleges eseményeket hordoznak. Ezek teszik ünnepnapokká a hétköznapokat, s meghittebbé az ünnepeket. Egyszeri és a maga nemében megismételhetetlen volt a jubileumi ünnepségen a harang szentelése. A harangé, melyet a gyülekezettől kapott az iskola. Akik ott voltunk mind érezhettük Isten szeretetét, végtelen, megtartó kegyelmét. Ez a szeretet adhat reményt, bizakodást a jövőben, amely a múltból táplálkozik.

Örökségünk
Az orosházi evangélikus templomban őrizzük e múlt egy darabját, egy kisharangot. Az evangélikus hitük miatt Zombáról elüldözöttek 1744. április 24-én, Szent-György napján alapították újra városunkat. A zombaiak Dénes Sándor tanító vezetésével jöttek Orosházára új otthont teremteni. A magukkal hozott harangra vésett ige adott reménységet a nehéz időkben: “Mindeddig megsegített minket az Úr” (1 Sám 7,12)

Harang és tanító
“Templom és iskola.” Az első telepesek ilyen fontosnak tartották gyermekeik tanítását. Ez a múlt, ezek a gyökereink, ez adja az erőt a mostani nehéz időkben. Ott áll a harang a templomban az oltár közelében. Már régóta hallgat, megrepedt. Szerepét átvette a mi harangunk, mely az első emeleten a számára épített haranglábon szolgál. A keresztyén emberek életének, mindennapjainak kezdettől szüntelen kísérője volt a harangszó. Tavasz óta a mi iskolai életünket is harangszó teszi ünnepélyesebbé. Harangjára kezdődött végzős diákjaink ballagása. Megkondult a harang június 4-én a ránk erőszakolt trianoni béke aláírásának 86. évfordulóján. A harangszó hívja a diákokat minden hét elején a közös áhítatra. Hangja nemcsak hív, de emlékeztet is. Emlékeztet azokra, akiknek köszönhetjük létét: az őseinkre, a gyülekezetünkre. Emlékezünk, s nem feledjük: Egyedül Istené a dicsőség.