Ismerős az az érzés, amikor nagyon várunk valamit, majd mikor eljön, pillanatok alatt vége lesz? A Székács József Gimnázium végzős osztályaként ugyanezt éltük át a szalagavatóval. Hónapokkal előtte elkezdtünk készülődni, tervezgetni, mindegyikünk fejében összeállt egy-egy külön kép, egy elképzelés arról a bizonyos napról, ami gyorsan elérkezett és mire egyet pislogtunk, már vége is lett, mi viszont azt hiszem elég meghatározó és felejthetetlen pillanatokkal gazdagodtunk mind az ünnepség alatt, mind a készülődés közben. A különböző elképzelések már szeptemberben befészkelték magukat az agyunkba és a szűk öt hónap alatt sokat formálódtak, változtak és bővültek. Azonban ezeket egyeztetni és egy olyan közös képet alkotni belőle, ami mindenkinek egyformán jó, sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, ugyanis akadtak, akik minden ötletüket bedobták a közösbe és akadt, aki hagyta, hogy alakuljanak a dolgok. Nem mondom, voltak összetűzéseink az osztályon belül, néhol megfeneklettünk, de végül mindig megtaláltuk a jó utat és azon haladtunk tovább, ami így visszatekintve egy kész labirintust alkot a sok változtatástól, de a végeredményt látva úgy gondolom megérte. Voltak olyan részletek, amiket az utolsó héten írtunk át, vagy amit a végső pillanatban raktunk bele, de néhány esemény az elejétől fogva biztos helyet kapott. A keringőt egy idő után mindannyian biztos mosollyal az arcunkon, élvezettel táncoltuk, ahogy a bevonulás pillanatait is igyekeztünk a lehető legjobban átélni. Néhol nehezen fért össze a próba a tanulással, de a tanáraink segítettek ahol tudtak, amiért nagyon hálásak vagyunk. Minden próba alkalmával akadtak megbeszélnivalók, de visszatekintve egytől egyig az összesen nevettünk és élveztük, mikor végre úgy láttuk, kezd összeállni valami, ami minket mutat. Kíváncsian vártuk, vajon milyen díszítéssel lep meg minket a 11. osztály, milyen produkciót állít össze a 12/4 és tudunk-e őszinte mosolyt csalni a családtagjaink arcára. Sokat gyakoroltunk, változtattunk, ötleteltünk mire elértünk a nagy naphoz, amit mi személy szerint fülig érő mosollyal csináltunk végig és végignézve az osztálytársainkon úgy láttam, mindenki élvezi és mintha meg is könnyebbültünk volna egy kicsit. A mi évfolyamunk egy eléggé energikus és talán mondhatom ikonikus évfolyam, aminek – az igazgató úr szavaival élve – ez volt az utolsó szavának a kezdő lépése. A sok mosoly, beszélgetés, nevetés, visszaemlékezés és tervezgetés egy olyan nagy és összefüggő pillanatként teljesedett ki, ami erős löketet adott nekünk a jövőre, az előttünk álló nehezebb időszakra nézve. Vártuk, készültünk rá, és megpróbáltuk megélni minden pillanatát.

Kopanyicza Lara és Nagy Emma (12/6)

A szalagavatón készült képek a galériában láthatóak.

Az esemény szerkesztett videója itt tekinthető meg:

A városi televízió híradója így tudósított: