Partiumba látogattak a Székács iskola diákjai, 774 megtett kilométer után elmondhatják, hogy nem kevés új tudással és élménnyel tértek haza.

2002 óta (megszakítás nélkül – kivétel a járványügyi helyzet időszakában) a Székács Evangélikus Gimnázium 11. évfolyamos osztályainak éves programja a partiumi kirándulás.

Szeptember 22-én, egy hűvös csütörtöki napon, 6:30-kor gyülekeztünk, és indultunk el a méhkeréki határ felé 44-en. Az első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol 6-7.000 magyar él. Itt született Arany János. Hozzá kapcsolódóan tekintettük meg a Csonka tornyot, ahol régen vár állt. Most itt egy háromemeletes kiállítás volt, mely még a költő irodáját is visszaidézte nekünk.

A második állomásunk Nagyváradon volt, ahol a sűrű program közepette megnéztük a székesegyházat, a püspöki palotát és a kanonoksort, mely a barokk városrészben található. Ady Endre múzeumába is betekintést nyerhettünk.

Mint az köztudott, Nagyvárad Szent László városa, emiatt a Szent László templom is kihagyhatatlan megálló volt számunkra. Szintén a 200.000 lélekfős nagyvárosban lehetőségünk volt az Nagyváradi Állami Színház előtt egy hagyományos csoportképet készíteni – Károlyi Fülöp Béla, a partiumi tanulmányi kirándulás megálmodójának emlékére.

A szállásunk Nagykárolyban egy felújított lovardában volt. Este mindenki a közös helyiségben játszott, táncolt, szórakozott. Nagyon jól indult a kirándulás, már az első nap egy nagy csapattá váltunk.

Második napunk reggelén elindultunk az első állomásra, Érmindszentre, azaz Adyfalvára. Itt született Ady, ezért betekintést nyertünk a szülőházába. Itt Zalai Bernadett az Értől az óceánig c. verset mondta el évfolyamunknak, és Ady emlékművén koszorút helyeztünk el. A múzeum után elsétáltunk a temetőbe, ahol Ady Lőrinc (Ady Endre apja) sírja előtt is megemlékeztünk.

Utunk Adyfalva után Koltóra vezetett, ahol Petőfi Sándor a mézesheteket töltötte kedvesével. A koltói (Teleki-) kastélyt körbejártuk, a kastély erkélyére kilépve a Lápos-völgy tárult elénk, ami sokszor ihletet adott Petőfi verseinek, pontosan az itt keletkezett 28 versnek. Még azt az asztalt is láthattuk, ahol Petőfi írt ebben a hat hétben. A látogatás végén Mojsza Attila és Ökrös Zsombor mondta el Petőfi Sándor Szeptember végén c. versét az országban az egyetlen teljes alakos Petőfi Sándor és kedvese, Szendrey Júlia szoborja előtt, itt  koszorút is helyeztünk el.

A Koltóról Nagykárolyba vezető utunk közben megálltunk Szatmárnémetiben, ahol bebarangoltuk a várost. Megnéztük a város egyik szimbólumát: a 45 méter magas tűztornyot. Az eső megnehezítette a dolgunkat, de ez sem tántorította el a lelkes csapatunkat attól, hogy kívülről és belülről is megcsodáljuk a Római Katolikus Székesegyházat.

A délutánunk is nagyon izgalmas volt, hiszen találkoztunk a nagykárolyi testvériskolánk diákjaival és tanáraival, akik házi készítésű étellel és hatalmas szeretettel fogadtak bennünket. Az estét együtt töltöttük diáktársainkkal, akik minden kérdésünkre segítőkészen válaszoltak.

A harmadik napunkon gyalog indultunk el Kaplonyba, amely Nagykárolytól (a szállasunktól) 4 kilométerre volt. Itt megtekintettük a Károlyi-kriptát, ahol egy nemesi magyar család történetét ismerhettük meg. Lehetőségünk adódott a Károlyi Sándor által megálmodott családi mauzóleumot megnézni, majd ezt követően betekintést nyerhettünk a kolostorba, ahol a mai napig ferences szerzetesek élnek. A délutánunk is Nagykárolyban telt, ahol tanáraink segítségével egy városnéző túrán vettünk részt. Megálltunk Kaffka Margit háza előtt, láttuk a szakképző líceumot, mely vármegyeháza volt régen.  Ady Endre iskoláját is megtekintettük, ahol régen tanult a költő, és a Kalazanci Szent József- templom megcsodálása is színesítette délutánunk. A felújítás alatt lévő Aranyszarvas fogadót is megtekintettük, ahol Petőfi Sándor múzsájával táncolt egy bálon. Az utolsó két állomásunk a nagykárolyi zsinagóga és a helyi református templom volt.

Később ellátogattunk a kastélykertben lévő Károlyi-kastélyba. A kastély első emeleti termeinek kiállításait tekinthettük meg. “A múlt kastélya” c. kiállítás egy nemesi család rezidenciáját mutatta be, élethű, a XIX. század második felére jellemző bútorokkal, kiegészítőkkel. Megtekintettük még az afrikai trófea- és fegyvergyűjteményt is. A Romániában egyedülálló viaszfigurák kiállítását is volt lehetőségünk megnézni, mely többek között a szatmári béke aláírását mutatta be.

Hazautazásunk napján a helyi evangélikus közösség istentiszteletén vettünk részt, ahonnan áldásunkat megkapva indultunk vissza Orosházára.

„Megismerhettük pár nagy magyar költőnk honnan jöttét, és nagyon sok új dolgot tanulhattunk négy nap alatt.”

Török Virág 11/6 –os tanuló