A 2023/2024. tanév elején szomorúan vettük tudomásul, hogy elutasították a pályázatunkat, s nem mehetünk Erdélybe. Viszont annál nagyobb volt az örömünk 2024 tavaszán, amikor megtudtuk, hogy a kirándulásunk mégis megvalósulhat a Magyar Kormány támogatásával.
Így a 7. évfolyam 2024. június 17-21-ig Erdélyben tartózkodott.
Az előző hetekben az iskolában többször szóba került, hogy hova megyünk, mi mindent fogunk látni. Történelemórán még feladatokat is oldottunk meg tableteken a Barangoló digitális tartalomtárból, nagyon érdekes volt, az erdélyi várakkal volt kapcsolatos. Egy másik feladatsor pedig Nagyváradhoz kapcsolódott, a Szent László (kép)regényes esetéről szólt. Énekórán az erdélyi nemzetiségekről oldottuk meg a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár játékos feladatait.
Hétfőn, korán reggel mindenki elfoglalta a helyét a buszon, s izgatottan várta, mi is fog történni. A határon minden rendben ment, mindenkinek rendben voltak az iratai, s szinte azonnal tovább tudtunk menni. Az első megállónk Nagyvárad volt, ahol idegenvezető segítségével részletesen megismertük a római katolikus püspöki palota és székesegyház épületegyüttesét, keletkezését, régi és mai használatát.
Innen továbbindultunk Bánffyhunyad irányába. A Királyhágón megpihenve megcsodáltuk a hegyi magaslatról a panorámát.
Ha átmegy az ember a Királyhágón, hamar a Bánffyhunyadi-fennsíkra ér, amelynek központjában a főút mentén fekszik Kalotaszeg központja, egyben egyetlen városa, Bánffyhunyad. A Bánffy család ősi birtoka 100 éve még 90%-ban magyar anyanyelvű volt, ma viszont tízezer lakójának már csak alig egyharmada magyar. Kalotaszegre jellemzően ők szinte mind reformátusok. Vallásukat a főtéren emelkedő impozáns Árpád kori gótikus templomban gyakorolhatják.
Ezt a templomot mutatta be nekünk a tisztelendő úr: a gyönyörű kazettás mennyezetet, ahol képekben is megláthatjuk a Biblia egyes jeleneteit; a kalotaszegi hímzéssel díszített falakat, énekeskönyveket; a kézzel faragott szószéket, padsorokat. Iskolánk nevében adománnyal támogattuk a közösség további működését, fennmaradását.
Ezek után Farkaslaka felé vettük az irányt, hogy elfoglalhassuk szálláshelyünket, 2, 3, 4 ágyas szobákban! Megérkezve, kipakoltunk Balla Árpád és neje, Babika (így kérte, hogy szólítsuk!), nagyon kedvesen fogadtak Bennünket. Majd az ebédlőben elfogyasztottuk első vacsoránkat, ami minden este főtt étel volt, és 3 fogásos menüt tálaltak fel, levest, valamilyen húsos ételt és desszertet. Nagyon finom, házias koszt volt!
Másnap, majd minden reggel 7 órától reggeliztünk, ahol mindig „svédasztalos” formában felszolgált bőséges hideg (4-5 féle sonka, szalámi, 2-3 féle sajt, vaj, házi lekvárok, paprika, paradicsom, uborka) és meleg ételt (tükörtojást, rántottát, bundás kenyeret, virslit) kaptunk forró mentateával. Kaptunk mellé úticsomagot is (víz, alma, müzliszelet), de mindenki készíthetett még magának egész napra való élelmet, szendvicseket a reggeli készletből.
Keddi első programunk Parajd, a Sóbánya meglátogatása. Örültünk, hogy megnyitották, mert előtte való hetekben a víz elöntötte a bánya egyes részeit, s lezárták a bányát a látogatók előtt. Most már biztonsággal lemehettünk.
Következő program Szováta sós tavai körül (pl. Medve – tó) kialakított tanösvény végigjárása volt. Ezek után még fáradhatatlanul felmásztunk a Csigadombra, miközben ásványszakértőnk érdekes előadását hallgattuk az aragonit ősi bányászatról. Majd leérkezve a dombról, megtekintettük az Aragonit – múzeumot, ahol az előadás fizikai megvalósulását láthattuk. A hazafelé úton megemlékeztünk, és megkoszorúztuk a Trianoni – emlékművet, majd Tamási Áron sírhelyét is, átbeszélve munkásságát, és megtekintettük iskolája épületét, s az ott található Székely – kaput.
A szerdai napot a korondi Szász – méhészetben kezdtük, ahol egy igen lelkes és érdekes előadást hallhattunk az egyik tulajdonostól a méhekről, a méhészetről és az igen fontos szerepükről. Majd végig kóstoltuk az általuk termesztett mézfajtákat (havasi, fenyő, galagonya, hárs, akác, repce, gyümölcsös krémmézek, propolisz), és vásárolhattunk is belőlük.
A programot a Békás – szorosnál folytattuk, ahol igazán elámultak a gyermekek. Végig sétáltuk, majd a Gyilkos – tó felé vettük az irányt. Útközben elmeséltük a tó legendáját, és a tó körüli tanösvényt jártuk végig. Visszatérve a kiindulóponthoz, pihenésképpen minden tanuló kapott egy frissen sütött különleges málnás és fahéjas kürtöskalácsot. A hazafelé vezető úton megálltunk Korondon, a vásárban nézelődtünk.
Esti programként, még vacsora előtt, a farkaslakai Jézus – szíve Kilátóhoz látogattak el egy páran a tulajdonos segítségével, fakultatív program keretében.
Csütörtökön Székelyudvarhely – a híres Szoborpark megtekintése volt az első program, ahol híres magyarok (13 király, írók, más nagyon híres magyar ember) szobrait nézhettük meg és beszéltünk róluk. Fő programunk csütörtökre, Madarasi Hargita, a Székelyföld legmagasabb (1801 m) hegycsúcsára való feljutás volt. Nagyobb részben 3 dzsippel vittek fel Bennünket 1700 méterre a szerpentineken. Szerencsénk volt, mert nagyon szép időnk volt! Majd az utolsó 100 métert a csoport gyalog tette meg a hegy csúcsára, a kopjafához.
Este a farkaslaki vásárban is nézelődtünk.
Pénteken a reggeli után mindent összecsomagoltunk, bepakoltuk a csomagokat a buszba, átadtuk a tulajdonosoknak a szobákat, és így indultunk az aznapi programok átélésére.
Fehéregyházán koszorúztuk meg Petőfi Sándor szobrát, elszavalta egyik tanulónk Az Alföld című versét, majd Segesvár óvárosi részében gyönyörködtünk, sétáltunk.
Innen indultunk haza. Minden probléma nélkül megérkeztünk, a tanulókat az iskolánk előtt várták az izgatott szülők.
A tanulók végig nagyon érdeklődők voltak, rendesek, szófogadók. Saját elmondásuk alapján jól érezték magukat nagyon, közülük 2/3 – a nem volt még ezeken a csodás helyeken!
Köszönettel tartozunk ezért a csodás élményért, amely megvalósult a Magyar Kormány támogatásával.
Koncsek Árpádné
