Varázslatos helyeken jártak a székácsos gyerekek: Medve-tó, Csigadombi tanösvény, Békás-szoros, csak hogy néhányat említsünk azok közül a csoda szép helyek közül, ahol a Székács Evangélikus Iskola hetedikesei jártak a Határtalanul Programnak köszönhetően. Az erdélyi táj megismerése mellett az volt a cél, hogy a gyerekek személyes tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarságról.
A Határtalanul Program a nemzeti összetartozás programja, célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program keretében magyarországi iskolák tanulói osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein. Az orosházi Székács Evangélikus Iskola is sikeres pályázatot nyújtott be, így hetedikes tanulóinak erdélyi látogatása a Magyar Kormány támogatásával valósult meg. A június 5-e és 9-e közötti kiránduláson 53 diák és a 4 kísérőpedagógus vett részt.
– Az első napot Nagyváradon töltöttük, idegenvezetőnk, Bicsak Brigitta hatalmas szeretettel mesélt a városról – kezdte Patakfalvi János kísérőpedagógus. – Bemutatta a csoportunknak a székesegyházat, a püspöki palotát, mesélt arról, miért nevezik Nagyváradot Szent László városának, és szó esett arról is, milyen hatással volt ez a hely Ady Endre költészetére. Megálltunk a Petőfi Sándor Parkban, ahol megkoszorúztuk a költő szobrát, majd az egyik diákunk, Arva Dániel elszavalta Petőfi egyik versét is.
A Királyhágó megcsodálása után a szálláshelyre, Farkaslakára vezetett a csoport útja. Másnap reggel frissen, kipihenten indultak el a parajdi sóbánya felé.
– Megismertük a sóbánya kialakulásának történetét, a gyerekek hallhattak arról, hogyan tudja hasznosítani az ember a természeti erőforrásokat – folytatta Patakfalvi János. – Nagyon élvezték ezt is, akárcsak a Medve-tónál töltött órákat, ahol meghallgattuk a tó legendáját, majd sétáltunk egyet a tanösvényen a sok-sok természeti érték között.
Szintén nagy népszerűségnek örvendett a korondi Csigadombi tanösvény, amelyet Pál Zoltán Ferenc geológus idegenvezető segítségével járt körbe a csoport. Az ásványok megtekintése után az aragonit került a középpontba, az Aragonit Múzeumban hallhattak az orosházi iskola diákjai és pedagógusai a karbonátásvány bányászatáról és megmunkálási lehetőségeiről is.
– A korondi bazársoron lazítottunk egy kicsit, vettek a gyerekek néhány kedves emléket, majd visszaértünk Farkaslakára, ahol Tamási Áron sírhelyét koszorúztuk meg. Átsétáltunk együtt a trianoni emlékműhöz is, ahol a koszorúzás mellett Arva Dániel ismét megörvendeztetett minket egy verssel. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék népünk múltját, történelmét, erről is szól ez a program – folytatta a kísérőpedagógus.
A harmadik napon a Békás-szoros volt a cél, ahol a csoport végigsétáltak a tektonikus szurdokvölgy sziklafalai között. A Gyilkos-tóhoz érve a legenda megismerése után körbesétálták a tavat a gyönyörű tanösvényen, és megcsodálták a környék növény- és állatvilágát is. Másnap Székelyudvarhelyre utaztak a székácsosok, a városközpontban megálltak a szoborparknál, majd Millenniumi emlékoszlopnál. Ezután átbuszoztak Szentegyházára, ahol hatalmas kaland várt rájuk. Előbb traktorra szálltak, a menedékházaktól viszont már gyalogosan indultak a csúcsra, a Madarasi Hargitára, a székelyek szent hegyére. Út közben rókát is láttak, és bár medvével nem találkoztak, nyomait felfedezték a földön ürülék formájában.
– Tartalmas kirándulásunk utolsó napján Fejéregyházánál megkoszorúztuk Petőfi sírját, elhangzott a Nemzeti dal, majd Segesváron felsétáltunk a Diákok lépcsőjén, és megálltunk az óratoronynál is. Jó kis izomlázuk volt már ekkor, de a gyerekek jól bírták a strapát. Dévai sétánk után hazavezetett az utunk, a diákok egy része azt mondta, szeretne a közeljövőben a családjával visszatérni Erdélybe. Nagy szeretettel fogadtak minket a vendéglátóink, és ami még feltűnt, hogy idegenvezetőink milyen nagy szeretettel beszéltek szülőföldjükről. Ez tanulságos volt mindannyiunk számára – zárta Patakfalvi János.
(Bogdánffy-Szőke Anett riportja)
