„Szeptember végén" októberben
 A 11. évfolyam Partiumi kirándulása

Egy csütörtök reggelen az iskola 11. évfolyama elkezdett összegyűlni az épületben. Az eső esett, de nekünk még ez sem szegte kedvünket és a levegőben érezni lehetett az örömteli várakozást. Végre megérkezett a busz, elbúcsúztunk szüleinktől, bepakoltuk táskáinkat és kezdetét vette az életre szóló kaland. 

Az utazás a diákoktól megszokott jó hangulatban telt és fel sem tűnt már mennyit utaztunk, amikor megérkeztünk első úti célunkhoz a Nagyszalontán található Arany János emlékmúzeumhoz, Csonkatoronyhoz. Egy remek előadást hallgathattunk meg, ami mindenki figyelmét lekötötte. Körbejártuk a tornyot ahol még azt a széket is láthattuk melyben Arany János meghalt. Ezután folytattuk utunkat Nagyváradra a Székesegyházhoz. A látvány mindenkit ámultba ejtett. A gyönyörű mennyezet, a hatalmas terek, a díszítés káprázatba ejtő volt. Itt nézhettük meg többek között Szent László koponyájának egy darabját és még számos különleges ereklyét és tárgyat. A nap folyamán ellátogattunk még a Szent László református templomba, amelynek legfőbb látnivalója az ott nyugvó múmia, amit szörnyülködve csodáltunk. El is telt a nap. Megérkeztünk Nagykárolyba ahol elfoglaltuk a szállást. Játszottunk, beszélgettünk és kicsit jobban megismertük egymást.

Másnap ellátogattunk Kaplonyba ahol a Károlyi grófok kriptájában jártunk. Különös érzés volt a koporsókat körbejárni, történeteket hallgatni az ott nyugvókról. Továbbindultunk, de egy helyen megálltunk, ami nem más volt, mint a szatmári béke megkötésének helyszíne. Különleges volt elképzelni és érezni a történelmet.  Majd Érmindszenten Ady szülőházát tekintettük meg. Megható volt egy más országban állni és egy ilyen nagy magyar ember szobra előtt énekelni a Himnuszt. A szálláshelyre visszatérve bemehettünk a nagykárolyi kastélyba, ami szintén nem okozott csalódást senkinek sem. Szerintem kicsit mindenki beleképzelte magát az előkelő urak és hölgyek világába, a szép ruhákba, a reggelik tartó bálokba.

Délután ellátogattunk a testvériskolába, ahol pizzával és nagy lelkesedéssel vártak minket. Az ottani fiatalokkal töltöttük az estét, ismerkedtünk, beszélgettünk és ez az élmény úgy gondolom, sokáig megmarad bennünk.

A harmadik nap Koltóra utaztunk ahol a Petőfi Sándor által írt híres vers a Szeptember végén helyszínén jártunk. Fantasztikus érzés volt onnan szemlélni a tájat ahonnan ő látta. A távolban a havas bérci tetők, az őszi táj. A nosztalgikus élményt egy vidám séta követte Nagybányán ahol megnéztük a főteret és persze az  ,,ásító templomot" sem hagytuk ki. Az utolsó nap reggelén indulás előtt a helyi evangélikus templomban jártunk, ahol szintén felcsendült a Himnuszunk.

Ezután viszont tényleg nem volt más hátra, mint a hazautazás. Nagy volt az egyetértés abban, hogy szívesen maradtunk volna még, mert jó volt kicsit kiszakadni a megszokott diákléttől, együtt lenni és jobban megérteni, átérezni a magyar kultúrát.

  Klapács Szilvia és Molnár Vivien 11/4