Nemzetközi diákvezető konferencia - 2016 Zánka

Az idei évben 18. alkalommal rendezte meg a keresztény iskolákat összefogó szervezet, az ACSI (Association of Christian Schools International), a szokásos diákvezető konferenciáját, melyre 330 résztvevő érkezett 16 ország 36 iskolájából. A Székács Evangélikus Iskolából 5 diákot kísértem el,  a konferenciára, egy volt diákunk pedig segítőként tevékenykedett.

Amint azt a tájékoztató füzetben is olvashattuk, a jelenlétünk megtiszteltetés, kiváltság és felelősség. Isten egy különleges céllal hívott el bennünket a Balaton partjára, Zánkára. Ez a konferencia is azt a célt szolgálta, hogy Isten teljesíteni tudja a tervét a mi életünkben.

2016. szeptember 28-án a kora délutáni órákban izgatottan érkeztünk meg a Gyermeküdülő főépületébe. Kísérőtanárként és korábbi résztvevőként tudtam, hogy mi vár ránk, a diákjaimat igyekeztem felkészíteni, a hangulatot és azt az érzést azonban csak hozzávetőlegesen lehet leírni, amit a több száz résztvevő együttes dicsőítő éneklése, vagy a közös játék, a meghitt beszélgetések, az Istennel való találkozások jelentenek a fiatalok szívében és lelkében.

Minden évben egy ige alkotja a konferencia vezérfonalát. Az idei alkalomra választott ige János evangéliumából került a résztvevők lelkére: „ Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (János 13,14). A konferencia előadója az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Bill Stevens volt, aki 38 évnyi tapasztalatot gyűjtött a keresztény oktatásban, emellett ő volt az, aki a magyarországi diákvezető konferenciát megálmodta 1999-ben. A 3 nap alatt 5 előadást tartott a résztvevőknek, melyek során megfogalmazta a jó keresztény vezető jellemét, a helyzetét, és az eszközeit, valamint a vezetés legnagyszerűbb módját. Néhány mondat az előadásokból:

-           „Mindenkiben vannak eszközök és ajándékok, melyeket Isten utasítása alapján kell használjunk, hogy beteljesedjen az Ő akarata." 

-          „Milliónyi módja van, ahogyan másokat szolgálhatunk"

-          „Amennyiben hálás vagy a kis dolgokért, Isten többet fog neked adni, hogy legyen hited a nagy dolgokban"

-          „Hirdesd az evangéliumot az egész világban; ha szükséges, használj szavakat!"

-          „Szeretet nélkül a vezetés semmi. A keresztény vezetés magában foglalja az alázatosságot, a kegyelmet és a szeretetteljes szolgálatot."

-          „Szeresd az Urat teljes szíveddel és lelkeddel és elméddel és erőddel!"

Az előadások után a diákok elvonultak kisebb beszélgető csoportokba, ahol megbeszélhették az elhangzottakat, azt, ami éppen foglalkoztatja őket. A beszélgetések során megismerhették egymást, egymás kultúráját, hitét. Mindemellett műhelymunkára is sor került 3 alkalommal, melyekre a résztvevők előzetesen jelentkezhettek, érdeklődésüknek megfelelően. A műhelymunkák ebben az évben 4 területet foglaltak magukba: 1. önismeret, 2. kapcsolatépítés, 3. embereket vezetni, 4. az eredmények megvalósítása. A kísérőtanárok számára is szerveződtek beszélgető csoportok, mi is megismerkedtünk más kultúrákkal, más népekkel, kollégákkal.

Az egyik beszélgetés alkalmával egy ukrán tanárnő ült mellém, akinek a konferencia végén bevallottam, hogy milyen mély benyomással volt rám mindaz, amit korábban mondott. Elmesélte, hogy egy magyarlakta faluban él a családjával Ukrajnában. Az ottani helyzet ellenére boldog, mert úgy érzi, megtalálta a helyét, „ahová Isten állította és ahol világítania kell". Ott és akkor úgy éreztem, ez a mondat nekem szólt Istentől. Ezt a tanévet azzal az érzéssel kezdtem, hogy jó helyen vagyok és jól érzem magam. A konferencia alatt és után ez az érzés megerősödött bennem.

Egy korábbi előadás is megismétlődött, ami szintén megerősítésként szolgált Istenben való hitemben. Ken Rudolph tartott nekünk egy műhelyfoglalkozást, melyben 10 pontban emlékeztetett bennünket, a jelenlévőket, mint szándékos „világmegváltókat", hogy kitartóan végezzük a munkánkat. A következőkről tett említést:

1.    Nem minden nap egy Karmel-hegy napja.

2.    Minden imádkozás hatékony, még ha nem is úgy gondoljuk.

3.    Minden lelki győzelem érzelmileg és fizikailag kimerítő.

4.    Minden kritikus szó megsért és meggyengít.

5.    Minden hívőnek szüksége van Krisztus testére.

6.    Minden szolgának „lehet elege" valamiből.

7.    Minden testnek szüksége van feltöltődésre, felüdülésre.

8.    Nem minden ösztönző esemény olyan nagyszerű, mint Isten szavainak suttogása.

9.    Mindenki követ el hibákat, ami nem szükségszerűen jelzi az alkalmatlanságát.

10. Rendszerint Isten minden szolgájának van egy mentoráló tanára.

Szeretettel ajánlom mindenkinek átgondolásra a fenti sorokat, mert úgy gondolom, mindannyiunk számára van mondanivalója. Hiszen a folyamatos munka azt jelenti, hogy a nehezebb utat választjuk, mert hisszük, hogy megéri. Megérte elvinni 5 diákomat, mert olyan élményben volt részünk, amit máshol nem lett volna lehetőségünk, és amiért mindannyian hálásak vagyunk Istennek, hogy az életünkbe vezette mindazokat, akikkel találkoztunk, akikkel beszélgettünk, akikkel  "együtt utaztunk a Nap körül nagyjából 72 órát".

Az alábbi sorok bizonyítják, hogy nem csak én, mint kísérőtanár, hanem a diákok is nagyszerű pillanatokat éltek át a konferencia idején:

Zsikai Vilma: „Az első meglepetés az volt, amikor láttuk, mennyire közvetlenek itt az emberek. Bárki kötetlenül beszélgetett bárkivel, és mindenki barátságos volt. Természetesen mi is megismerkedtünk sok fiatallal, és ezáltal az angol nyelvet is gyakoroltuk. A színházteremben, az ülések alkalmával jó volt együtt énekelni, imádkozni a több mint 300 másik diákkal, és meglepő volt látni, hogy sokan közülük mennyire komolyan veszik a vallást, és milyen közel állnak Istenhez. Nagyon sokat tanultunk tőlük a néhány nap alatt.  ... Elmondhatjuk, hogy az ACSI egy meghatározó élmény volt, ahol rengeteget tanultunk, sok új barátot szereztünk, gyakorlatban is használhattuk angoltudásunkat, és közelebb kerülhettünk Istenhez."

Sebestyén Gábor: „Számomra a legmeghatározóbb tapasztalatokat és érzelmeket az ott töltött csodálatos idő alatt a közösség okozta. Mindenki nyitott és közvetlen volt a másik felé. Nem voltak klikkesedések, nem volt kirekesztés. Mindenki egyenrangú volt és egyenértékű. Bárkihez odamehettem beszélgetni egy előadótól kezdve bármelyik diákhoz, és mindenki örömmel viszonyult a társaságomhoz. Ezek a társalgások nagyban hozzájárultak szókincsem bővítéséhez és nyelvtudásom fejlesztéséhez.

Külön hálával és köszönettel tartozok az iskolámnak, és az angol tanáromnak, akik miatt eljuthattam egy ilyen keresztény tanulói konferenciára, és megismerhettem nagyon sok jó szívű, Istenhez közelálló embert."

Németh Dániel: „Személy szerint én egy helyen, ennyi igazán vallásos fiatalt még nem láttam. Ennek volt az is köszönhető, hogy megérezhettük a hit igazi erejét, például a közös éneklésekben, imádságokban vagy akár egy szimpla beszélgetésben. Nagyon különös tapasztalat volt az is, hogy a rendezvény ideje alatt ténylegesen „menőnek" érezhettük a vallásosságunkat, hiszen itt szinte mindenki erős meggyőződéssel rendelkezett az Istenről.

Számos tapasztalattal, élménnyel lettem gazdagabb. A rendezvényen nagyon sok különböző kultúrájú személyiség volt. Ez a tény önmagában is nagyon étékessé tette az ott töltött napokat. Különböző emberek voltunk, azonban egy dolog közös volt bennünk, mégpedig az Úr iránt érzett érzéseink.„

Varju Benjámin: Tetszett, hogy mindenki nagyon közvetlen és barátságos volt, szinte akárkivel lehetett beszélgetni idegen nyelven. A konferencián résztvevő diákok nagy része külföldi volt, így angolul társalogtunk egymással, sokan anyanyelvi szinten is beszéltek, tehát ez egy nagyon jó alkalom volt a nyelv gyakorlására is. 

A konferencián rengeteg fiatalnak volt nagyon mély hite, örültem ennek, mert jó volt látni, hogy igen is vannak fiatalok, akik komolyan veszik a vallást. Sokszor megosztották velem az ő véleményüket a hitről a csoportos beszélgetéseken vagy akár személyesen is. És ez engem is nagy mértékben inspirált.

Számomra a 2016-os Student Leadership Conference egy nagyon pozitív élmény volt, amit még később is fogok emlegetni.

Schmittinger Anikó
kísérőtanár