„Párizsban járt az ősz„... és a Székácsosok

2014 október 24-28-ig Párizsban jártunk érdeklődő diákok, szülők, tanárok. Elindultunk közösen felfedezni „Európa fővárosát".

Hajnali háromkor 44 álmos szempár tekintett vissza rám, amikor végignéztem a buszon, kintről pedig aggódó szülői szemek kísérték végig az indulás előtti perceket. Több, mint 1600 km megtétele állt előttünk. A buszvezetőink néhány tréfás mondattal eloszlatták az utolsó gondterhelt perceket is és nekivágtunk az útnak.

Budapesten megállva vettük fel idegenvezetőnket Kati nénit, akiben - nagy meglepődésünkre - egy pedagógus múlttal rendelkező, energikus, katonás 64 éves hölgyet ismerhettünk meg. Út közben is nagyon sok mindent megtudhattunk tzőle, pl. Ausztria magyar vonatkozású történelmi eseményeiről, és a Habsburg családról.

Három nap állt előttünk, hogy felfedezzük Párizs nevezetességeit, megérezhessük a régmúlt idők óta mit sem kopott varázsát és szépségét, beszívjuk történelmi levegőjét.

Az ott töltött idő minden pillanatát kihasználtuk a nevezetességek megtekintésére, idegenvezetőnk által elmondott információk megjegyzésére, aki feszített tempót igényelt tőlünk, melyet egy cseppet sem bántunk, hiszen az őszi szünetben még maradt időnk pihenésre.

Megérkezésünk utáni első reggelen a Reimsi Katedrálist tekinthettük meg, mely francia királyok koronázásának volt szemtanúja. A katedrálisba lépve elszorult a torkunk a hatalmas színes üvegablakok, csúcsíves boltozatok láttán, melyet eddig csak képekről láthattunk. Úgy éreztük már ezért megérte a hosszú fárasztó út. Majd rövid buszozás után megérkeztünk Párizs széléhez. Izgatottan keresgéltük tekintetünkkel az Eiffel tornyot, hogy ki látja meg hamarabb, de a város szemérmes ködbe burkolózott, és az eső is csepergett. Ahogy megállt a busz a Trocadero-nál, mintegy varázsütésre elállt az eső és lélegzetelállító látványban lehetett részünk, ott állt teljes valójában előttünk a legszebb panoráma, amit valaha láthattunk, az Eiffel torony szökőkutakkal övezve, és a város szíve.

Láttuk a legendás Cité-szigetet, a Victor Hugót is megihlető gótikus Notre-Dame-ot, a Sainte-Chapelle-t, Párizs legszebb hídját a Pont Neuf hidat, Conciergerie-t, fejet hajtottunk a Sorbonne Egyetem nagysága előtt, a Luxembourg kert színpompás őszi tarkaságában gyönyörködhettünk az őszi nap fényében fürdőző többi emberrel közösen, a versailles-i kastélyban megcsodáltuk a szebbnél szebb termeket, és Párizs legszebb terekeit például a Concorde teret, Champs-Élyséesen Európa főutcáján sétáltunk, megtekintettük az Invalidusok Dómját, ahol Napóleon sírját találjuk, és láttuk hatalmas Diadalívét is , sőt még fel is mentünk a tetejére, a Petit Palais-t, a Grand Palais-t, az Operát is felkerestük, majd megmásztuk az Eiffel tornyot ahonnan a naplemente csodás fényeit láthattuk esti sétahajózást tettünk a Szajnán, a Montemarte-ra látogattunk, ahol a bizánci stílusban épült Sacre Coeur Bazilikában gyönyörködhettünk, majd tettünk egy sétát a festők és művészek otthonában, a Louvreba is bementünk a világ egyik legismertebb múzeumába, de a Parfüm múzeumban is jártunk, ahol ismerkedhettünk a parfümök illatösszetevőivel, és illatkreációival, az 1893-ban alapított Galeries Lafayette világhírű divatmárkákat forgalmazó áruházában rácsodálkozhattunk a csodálatos neobizánci üvegdómjára, végül a Defense negyed modern kivilágított épületeivel búcsúztunk a franciák fővárosától.

 
A következőképpen vélekedtek a résztvebők (diákok, tanárok, szülők) az útról:

„Számomra ez volt a legjobb őszi szünet"!

„Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, nekem egy álmom valósult meg".

„Köszönök szépen mindent! Nekem is egy álmom vált valóra, és szerintem mindenki remekül érezte magát!"

„Nagyon hálás vagyok, hogy csak ott kellett lenni, gondtalanul élvezni az út minden percét, nagyon köszönöm, Bakancslistámról le- és újra felkerült Párizs, ha megint mennétek, szóljatok!"

„Ha lehetne, azonnal indulnék vissza!"

„ Ha jól meggondolom a diákok az a iskolai szünetben önként vállalták, hogy velünk pedagógusokkal legyenek, tanuljanak, sőt mi pedagógusok is vállaltuk, hogy a szünetünket a gyerekekkel töltsük és továbbképzésen vegyünk részt, nem is beszélve a kedves szülőkről, akik velünk jöttek".

Többen már másnap gondolkodás nélkül visszaindultak volna Párizsba, reméljük lesz még egyszer rá lehetőségünk. Addig is készülődünk a következő nagy nyári útra Londonba busszal diákok, szülők, tanárok közösen megyünk világot látni, a szünetben is tanulni, egymást és az úticélt még jobban megismerni, élménnyel gazdagodni és azt azután továbbadni.

 
Celuskáné Csepregi Alícia