Isten igazsága - ACSI konferencia Zánkán

2014. szeptember 24-én öt diák szállt vonatra kísérőjével a Székács Evangélikus Iskolából, az úti cél Zánka volt, ahol 16. alkalommal szerveztek nemzetközi diákvezető konferenciát. Idén 39 iskolából 340 résztvevőt, 17 ország képviselőit üdvözölhetette a házigazda, az Associaton of Christian Schools International (ACSI) szervezete. A legnépesebb csapatok a magyarok mellett Németországból és Romániából érkeztek, de volt résztvevő Jordániából, Nigérből, Albániából, Kazahsztánból, Moldovából, Spanyolországból és Törökországból is. A konferencia munkanyelve az angol volt, így kiváló nyelvgyakorlási lehetőséget biztosított a résztvevők számára. Sokkal fontosabb volt azonban Isten üzenete, melyet plenáris előadások, csoportos beszélgetések, műhelymunkák során közvetítettek a beszélgetők egymás felé. A bibliai igazságok, igehelyek tanulmányozása során megfogalmazódott, mi Isten igazsága. Ezután az Isteni törvényekről és a bűnösség fogalmáról esett szó, végezetül pedig az Isteni kegyelemről és az Isteni elhívásról szóltak az előadók.

Két amerikai lelkész osztotta meg gondolatait a három nap során, emellett saját életükbe is betekintést nyújtottak, bizonyságtételük megerősítette hallgatóságuk Istenbe vetett hitét. Tanárok és diákok hallgatták Ken Rudolph és Paul Goodnight előadásait, hogy jobban elmerülhessenek az igazság fogalmában, az emberi bűnösségben, és Isten kegyelmében. Ha valakinek nehézséget okozott a témák megértése, vagy csak meg akarta osztani másokkal személyes tapasztalatait, gondolatait, erre is nyílt lehetőség. A szervezők alapos munkájának köszönhetően a diákok kisebb csoportokban dolgozhattak, de még ők sem gondolhatták, hogy szombatra szinte családtagokká válnak. Megismerhették egymás kultúráját, hitét és mindenekelőtt tanulhattak egymástól. Bizalommal fordultak akár a számunkra ismeretlen emberek felé is, mert mindenki rendkívül nyitott volt, és barátságos.
A kezdeti illetődöttség és a nyelvi nehézségek leküzdése után, a második és a harmadik nap már határozottan jó hangulatban telt el. A lelki feltöltődést kiegészítette a szabadidős foglalkozás, amikor a Balatonban gyönyörködhettek a konferenciázók, a külföldiek között volt egy-két nagyon bátor is, aki meg is mártózott a hideg vízben. A diákok úgy beszélgettek egymással, mintha régóta ismerősök lennének. A péntek reggel kicsit szomorúan indult, hisz közeledett a konferencia vége. Sokak számára ez volt a leghosszabb nap, igyekeztek minél több időt együtt eltölteni, kihasználva a lehetőséget, hiszen az első busz szombat hajnalban indult a repülőtérre.
A szervezett programok lezárásaként az öt diák (Belán Rita, Csizmadia Emese, Kiss Patrícia, Horváth Csaba és Veres Bence) összeült kísérőjével, Schmittinger Anikó tanárnővel és minden este megosztották egymással élményeiket. Örömüket, hogy már egyre jobban és többet tudnak angolul beszélgetni másokkal. Tapasztalataikat, hogy az egyes kultúrák, iskolák miben hasonlítanak és különböznek a magyartól.
A konferenciára összeállt egy nemzetközi dicsőítő zenekar is, így élőzenés énekléssel is tudták a résztvevők Isten dicsőségét hirdetni és magasztalni a plenáris előadások előtt. Istentől kapott tehetségüket nem restelltek megmutatni a diákok, voltak, akik táncoltak, gitároztak, énekeltek az egy-két órás szabadidőben is. Búcsúzáskor egy ad hoc jelleggel létrejött táncpárbajt is megtekinthettek a diákok.
A konferencia kötelező eleme volt egy diák akcióterv összeállítása, melyet péntek este osztottak meg a résztvevő csoportok egymással. Összegezték, hogy miként érintette meg őket Isten tanítása az elmúlt 3 napban, valamint azt is, hogyan képzelik el az ott tanultak hasznosítását, miután hazatértek iskolájukba. Az orosháziak egy jelenettel készültek az alkalomra, melynek első képében egy édesanya rájön, hogy az önzés helyett sokkal fontosabb a szeretet. Ezután egy iskola víziója jelent meg, ahol az egyik diák a zánkai konferenciáról és az isteni szándékról mesél, mely a mi életünket irányítja. Eközben egyik társa megosztja velük az ő saját életcélját: siker, pénz, gazdagság. Az irígység is megjelenik az osztályban, válaszként pedig a Tízparancsolat, mely az egyik előadás témája volt. A jelenet végén a résztvevőkért, az átélt csodáért mondtak imádságot a résztvevők, mintegy képzelet és valóság egyidejű megjelenéseként.
Egész életre szóló élményekkel tértek haza a diákok szombat délután, a hosszú és fárasztó vonatozás után. (Isten válasza a nehézségre: a jordán tanárnő mesélte, ő határozottan szervezettnek és hatékonynak tartja a magyar vasúthálózatot, mivel az ő országában egyáltalán nincs vonat, a távolsági busz ugyan olcsó, de „szuper-zsúfolt" és akkor jön, amikor "akar". E tény igencsak elgondolkoztatta a hallgatóságot.) Az emlékek felidézésében segít a karszalag, a névtábla, a számtalan fénykép, melyek megörökítettek sok örömteli pillanatot.

A beszámolókból:
- „A búcsúzás nehéz volt, de köszönhetően a lelki feltöltődésnek mosollyal az arcunkon távozhattunk a Zánkai Gyermek Ifjúsági Centrumból."
- „Véleményem szerint péntek volt a legjobb nap, mert ekkor már nagyon jól megértettem másokat és az amerikaiak megajándékoztak engem pár amerikai centtel."
- „Hajnal 1\2 4-ig voltam fent... nagyon nem akartam aludni."
- „Elsősorban szeretnénk megköszönni az iskolának ezt a lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy ez nagyon jó alkalom volt arra, hogy más kultúrákat, embereket megismerjünk és Istenhez közelebb kerülhessünk."
- „Jó volt látni, hogy velünk egyidős diákok milyen nagy szeretettel fordulnak Istenhez."