A 2013 év ádventi időszaka különösen emlékezetes volt számomra, hiszen az adventi készülődés egy részét Belgiumban (Brüsszelben és Brugge-ben ) tölthettem a Commenius pályázat és iskolánk pályázati felelőse valamint igazgatónőm jóvoltából, melyért köszönettel és hálával tartozok. 
Szakmai kihívást jelentett számomra, hogy egy Bruggei iskola alsósai (1. osztályos és 3.osztályos tanulói) számára tervezzek adventi kézműves foglalkozást. Az indulás előtt hetetekkel elkészítettem a mintadarabokat, előkészítettem a sablonokat, megvásároltam a szükséges anyagokat, kíváncsian várva, hogy fog tetszeni számukra az eltervezett feladat. Még sohasem terveztem foglalkozást más országban élő gyerekeknek, az a fix pont volt számomra, hogy az életkori sajátosságok feltehetően hasonlóak, ha a kultúráink különböznek is, és advent témája az egyházi iskolák számára egyformán hangsúlyos, még ha eltérő vallásúak is vagyunk, hiszen a befogadó iskola katolikus.
Amikor összeállt számomra, hogy tizenkettedikes diákjaink tolmácsolása és segítségével hogyan is fog kinézni a foglalkozás, megtervezve megjelenésünket, jelmezüket és a koreográfiát, csak azután tudtam koncentrálni a várható utazásra. Interneten utánanéztem a két városnak, a helyi nevezetességeknek (természetesen rajz szakosként még inkább belemélyedve a helyi kulturális lehetőségekbe és képtárak nyújtotta lehetőségekbe), nagy ínyencként a helyi ételspecialitások lehetőségeibe, melyből sok következtetést lehet levonni az ott élő emberek mentalitásáról, szokásairól.
És elérkezett az utazás napja. Nem kis izgalommal pattintottam helyére a bőröndöm utolsó csatját is, mikor házunk előtt megjelent iskolánk mikrobusza amely egész a reptérig vitt. Jó társaságban gyorsan telt az idő, így egykettőre a reptéren találtam magam. Útitársaim voltak: a program szervezője, kolléganőm, aki mellesleg angol szakos is és négy nagyon kedves 12-es tanítványom. A reptéren első dolgunk volt, hogy körbenézzünk és betérjünk a reptéri kápolnába, ahol elmondva egy rövid imát éreztem, hogy most már minden rendben lesz, nincs mitől félnünk, hisz jó kezekben leszünk, így a levegőbe emelkedve önfeledten fotóztam a magyar tájat, a Duna gyönyörű vonalát.
Gyorsan megérkeztünk, és egy sima landolás után (a magyar pilóták köztudottan jól vezetnek ) feltárult előttem az az idegen világ, ahová a pályázat lehetősége nélkül biztosan nem juthattam volna el. Mesébe illő szállásunkra megérkezve (Mozart Hotel), a belső enteriőrét magamba szívva teljesen elvarázsolódtam, melyből a bőröndöm súly igyekezett visszarángatni, melyet megpróbáltam az emeletre cipelni. Az adventi fényben pompázó Brüsszeli este feledhetetlen volt, az adventi zenére színorgonával megvilágított épületekkel körbevett téren, ahol egy hatalmas Betlehem volt felállítva élő állatokkal, megérezve a friss széna illatát ünnepi hangulatom támadt, és már nem éreztem az utazás és a korábbi napok izgalmának fáradalmát, hanem boldog voltam, hogy abban a pillanatban ott lehettem, az útitársaim arcát fürkészve láttam, hogy ők is valami hasonlófélét éreznek.
Nagyon sok élményben volt részünk kint tartózkodásuk során: találkozhattunk végre a program többi országának képviselőivel (Finn-, Svéd-, Lengyel-, Török- és Olaszországból érkeztek küldöttségek). Majd belga vendéglátóink kalauzolásával megismerhettük a brüsszeli metrók földalatti világát, tanítványaim jelezték számomra, hogy eszükbe jutott a Kontroll című film, melyet médiaórán elemeztünk (lám, maradandó nyomot sikerült bennük hagynom a tanításom során - nyugtáztam elégedetten, ezért már megérte eljönni). Az UNIO parlamentjének megtekintésekor, izgatottan keresgéltük a kiállításon az országunkra és a program többi országára vonatkozó dolgokat. Belga idegenvezetőnk Brüsszel néhány nevezetességét bemutatta, majd emeletes vonattal továbbutaztunk a további néhány nap színhelyére Brugge-be.
Hajókázva Brugge csatornáin mutatták be a város legszebb pontjait, mellettünk hattyúk úsztak és vadkacsák, a napfényben fürdő város olyan volt mintha egy mesekönyv lapja elevenedett volna meg. De egy másik nap a szárazföldről lovaskocsival is bemutatták a történelmi város többi nevezetes pontját, még a város szélében található óriás szélmalmokat is. Este, ha lehet a látványt még fokozni még csodálatosabb képet mutatott a város az esti fényben és adventi díszvilágításban pompázva, bármely mese helyszínéül, díszletéül szolgálhatott volna, és végre megkóstolhattuk a méltán oly híres belga gofrit. Ha Belgiumról esik szó, akkor előbb-utóbb előkerül a sör is. Csak ámultam, hogy több mint 200 fajta sörük van, a helyi kézműves sörgyár gyártási folyamatába is bepillanthattunk, a múltból egészen napjainkig tekinthettük meg a gyártás eszközeit, alapanyagait, majd megkóstolhattuk a többszöri díjnyertes aranyszínű nedűjüket.
Rajz szakosként is több csemegére leltem: többek között a város polgármesteri hivatalában eredeti Jan van Eyck festményt láthattam, nem is beszélve Salvador Dali képeiből és kisplasztikáiból rendezett kiállításról és mindezt megkoronázta Michelangelo Madonna szobra, mely előtt áhítattal térdre borulva köszöntem meg Istennek, ezt a páratlan élményt.
Örömmel és kíváncsian léptünk be vendéglátóink iskolájába. Nagyon megható volt, ahogy az udvaron felsorakozva vártak a gyerekek, mindegyik nemzet jellegzetes viseletébe öltözve, saját kezükkel festett zászlaját szorongatva. Hát még ami ezután következet! Eltáncolták és énekelték a megjelent valamennyi nemzet egy énekét és táncát, majd megmutatták az iskolát, a tantermeket,és a tanulók munkáit. Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy más országban hogyan zajlik a tanítás, milyenek a tantermek, módszerek, pedagógusok, diákok.
Míg a program szervezői megbeszélést tartottak elmentem diákjaimmal a sültkrumpli múzeumba, ahol sok mindent megtudtunk a belgák egyik nemzeti eledeléről a sültkrumpliról, és a csokoládémúzeumba, ahol pedig a belépéskor édes meglepetésben volt részünk megkóstolhattuk a híres belga ét és fehércsokoládét, majd megismerhettük a csokoládégyártás történetét.
A 3. osztályosoknak tartott foglalkozás minden várakozásomat felülmúlta: diákjaim arcát egérnek kifestettem és indulhatott a móka: elmesélték, hogyan látogatta meg a falusi egér az orosházi városi egeret és miket látott ott (képes prezentációval illusztrálták) és a gyerekek ámulva hallgatták, majd elkezdődött a kézműves foglalkozás: 3D-s karácsonyi képeslap készítése csillámragasztóval, szalaggal és flitterekkel. Nagyon ügyesen dolgoztak a gyerekek én pedig a munka közben rájöttem, hogy nem volt mitől félni, hiszen a gyerekek ugyanúgy gyerekek a világ minden pontján, mosoly, kedvesség és érdekes dolgok ugyanúgy hatnak rájuk, mint a mi iskolánkba tanított gyerekekre, és a szeretet, testbeszéd olyan nemzetközi nyelv melyet ók is megértenek, bár az sem baj, ha társul mellé angol tudás (ekkor határoztam el, hogy megtanulok angolul). A foglalkozás után mindenki a kezébe fogta a képeslapot és készítettünk egy közös fotót, (az egyik kisfiú megjegyezte, hogy még soha sem csinált ilyen szépet). A pici elsősök a kézműves foglalkozása hasonlóképpen jól sikerült, nekik is sikerült örömet szereznünk, és egy valamit megállapíthattam, hogy bárhol is járunk, a boldog gyermekszemek ugyanúgy csillognak.
Majd elérkezett az utolsó vacsora is, ahol megkóstolhattuk a hagyományos belga ételeket és fergeteges hangulatú énekes táncos este keretében búcsúztattak el bennünket.
Az utolsó nap szomorúan pakoltunk össze, elbúcsúztunk házigazdáinktól (borzasztó szimpatikus volt a két házigazda: Ruben és Cathy, akik egymás kiegészítői és hihetetlen kedvesen, rugalmasan kezeltek valamennyi felmerülő problémát, és pillanatok alatt meg is oldották azt, mindeközben folyamatosan mosolyogva) és vonatra ültünk elmentünk egészen az északi tengerig, hogy láthassuk, megérinthessük, hallhassuk hullámainak dalát és beszívhassuk sós illatát. A találkozás csodásra sikerült és egyben szomorúra is, hiszen nagyon szívesen maradtunk volna még, de várt a repülőnk, az otthonunk és családunk.

Celuskáné Csepregi Alícia

Élménybeszámoló - Belgium

Életem egyik legnagyobb utazása 2013. november 29-én kezdődött. A tizenkettedik évfolyamról 4 diákot választottak ki, Zsikai Laurát, Kecskemét Barbarát, Leszkó Nikit és engem. Nikivel 12 éve ismerjük egymást ezért is tartottuk igazi ajándéknak ezt a nagy utazást. Két drága tanárunk is elkísért bennünket, Celuskáné Csepregi Alicia és Schmittinger Anikó, akik végig a segítségünkre voltak akárhányszor megkértük őket. A Liszt Ferenc Repülőtérről indult kalandos utazásunk. Életünk első repülőútja volt ezért is volt minden perc igazán izgalmas. Este értünk Charleroi-i Reptérre ahonnan taxival mentünk Brüsszelig, ahol a kivilágított főváros és a karácsonyi hangulat várt minket. Másnap egy városnézésre indult a csapatunk. Megismerhettük Brüsszel nevezetességeit, betekinthettünk az Európai Parlamentbe. Estére vonattal utaztunk Brugge-be ahol a fogadó család várt minket. Megvacsoráztunk és hivatalosan is köszöntve lettünk Brugge-ben. Másnap egy csodálatos csónaktúrában volt részünk. Brugge egy gyönyörű régi stílusú város, ami egyből megnyerte a tetszésem. Este bejártuk az adventi vásárt, majd a híres belga gofrival ajándékoztuk meg magunkat a nap végére. Következő reggel a helyi iskolában mentünk ahol a diákok egy kis énekes táncos műsorral köszöntöttek minden nemzetiséget, később tanítási óra keretében bemutathattuk Magyarországot, iskolánkat, Gyopárosfürdőt és hogy a gyerekek jobban élvezzék diáktársaimmal egereknek öltöztünk be. Képeslapot készítettünk a kicsiknek és szaloncukrot osztottunk. Meglátogattuk a csokoládé és a sültkrumpli múzeumot. Utolsó nap Brugge külvárosát tekinthettük meg lovaskocsival. A program egy belga partival végződött ahol jellegzetes belga ételeket szolgáltak fel, énekelhettünk és táncolhattunk. Hazautazásunk előtt lementünk a tengerpartra. Életem egyik legjobb 2 óráját tölthettem ott. December 4-én este értünk haza. Ebben az évben szüleimnek, barátaimnak különleges mikulás csomaggal érkeztem, rengeteg belga csokival és különféle apró ajándékokkal. A fáradtság és a hideg ellenére ez volt életem legjobb utazása.

Horváth Andrea 12/4

Comenius Belgium

2013. november 29. és december 4. között egy eseménydús utazáson vehettem részt a Comenius Program keretein belül, Belgiumba. Három diáktársammal és két tanárral, Schmittinger Anikó Tanárnővel és Csepregi Alícia Tanárnővel mentünk.
November 29-én indultunk el az iskola kisbuszával Budapestre, onnan repülővel mentünk Brüsszelbe. Már a repülés is nagy élményt adott számomra, hiszen még nem repültem ezelőtt. Megérkezés után beköltöztünk a Mozart- hotelbe. Aznap este tettünk egy nagy sétát Brüsszel belvárosába, és megcsodálhattuk a karácsonyra hangolódott várost gyönyörű égősorokkal, kidíszített karácsonyfákkal és kivilágított épületekkel. A városban annyi volt a látnivaló, hogy szorgalmasan kattogtattuk a fényképezőgépet úgy, mint a japán turisták.
Megannyi csokoládé boltba betértünk, és az eladók különlegesebbnél különlegesebb édességekkel kínáltak minket. A következő napon a többi országból érkezőkkel találkoztunk és néztük meg együtt a város nevezetességeit. Többek között a Brüsszeli Parlamentáriumot is.
Itt sok hasznos információt megtudhattunk az Unióba lépett országokról, és hogy egy-egy ország mi mindent köszönhet az Európai Uniónak. Később vonattal Brugge-be mentünk, ahol tanáraink hotelbe, két diáktársunk egy angol családhoz, mi pedig egy magyar családhoz költöztünk a hátralevő időre. Egy kedves házaspárhoz kerültünk, akiknek van három gyönyörű lányuk. Sok érdekességet megtudtunk tőlük az ott beszélt nyelvről és a kultúráról is.

A harmadik napon a Brewery Museumot látogattuk meg, ahol az ismert belga sör készítését mesélték el nekünk. Ezután tettünk egy városnéző csónak túrát a Rajnán. Este meglátogattuk a karácsonyi vásárt és az igazi belga édességet, a Waffelt (gofrit) is megkóstolhattuk.
Hétfőtől a Brugge-i iskolában voltunk és jártuk körbe az épületet. A gyerekek nagy örömmel köszöntöttek minket és tartottak előadást a török, svéd, finn, olasz és magyar vendégeknek. A következő napokban, amíg a Comenius program tanárai megbeszélést tartottak, mi diákok és Alícia néni ellátogattunk a sült krumpli és a csokoládé múzeumba is.
Mi is készültünk előadással az iskolásoknak, előadtunk egy kis mesejelenetet, melyben Orosháza látnivalóit és iskolánkat mutattuk be. Végül elmentünk a polgármesterhez, aki köszöntött minket.
A hét zárásaként a Brugge-i iskolában egy búcsúpartit tartottak nekünk, ahol a belga specialitásokat kóstolhattuk meg és együtt karaoke-ztunk a más nemzet képviselőivel.

Ez a hét gyorsan eltelt, nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztem az itt eltöltött idő alatt. Megismerhettem a belga kultúrát, a történelmi épületeket és a finomabbnál finomabb ételeket is. Nagyon köszönöm, hogy én is részt vehettem a Comenius Programban.

Leszkó Nikolett 12/4

Utazás Belgiumba

Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy én is részt vehetek a Comenius program belgiumi utazásán, három évfolyamtársammal és két tanárommal együtt. Az utunk november 29-től december 4-ig tartott és végre lehetőségem nyílt arra, hogy repülőre üljek. Az első nap délutánján Budapestről, a Liszt Ferenc Repülőtérről utaztunk Brüsszelig majd taxival jutottunk el a hotelunkig. A fővárosban már karácsonyi hangulat fogadott minket gyönyörű díszekkel, fényekkel és zenével az utcákon és a tereken. Másnap a brüsszeli városnézés következett, amire a többi országból érkező tanárokkal indultunk el. Először az Európai Parlamentet tekintettük meg, majd az idegenvezetőnk bemutatta a város többi nevezetességét is. Ezután vonattal érkeztünk meg Brugge-be, ahol mi, diákok, családoknál kaptunk szállást. Barbi és én egy belga házaspárnál laktunk, akik nagyon barátságosan fogadtak minket. Szerencsére beszéltek angolul, így jól meg tudtuk érteni egymást. Később kiderült, hogy van egy különleges hobbijuk is: kanárikat gyűjtenek. A madarakon kívül még egy gyönyörű vörös macskájuk is van, akit a házban tartanak, így sokszor volt alkalmunk találkozni vele. Vasárnap ismét városnézésre indultunk, majd részt vettünk egy csónaktúrán is. Este bejártuk az adventi vásárt és megkóstoltuk a belga gofrit. Nagyon megtetszett ez a város, különleges hangulatával és régi házaival. Az egyik általános iskolában is látogatást tettünk, ahol a gyerekek műsorral üdvözöltek minket, mi pedig egy tanóra keretén belül bemutattuk nekik Magyarországot és Orosházát. Emellett még karácsonyi üdvözlőlapot is készítettünk és szaloncukorral is kedveskedtünk a gyerekeknek. Voltunk egy sörgyárban, ahol bemutatták nekünk a híres belga sör készítésének folyamatát, a végén pedig meg is kóstolhattuk azt. Ellátogattunk a sültkrumpli és a csokoládémúzeumba és egy Salvador Dalí kiállítást is megnéztünk, ami szintén nagyon tetszett. A Brugge-ben töltött utolsó napunkon lovaskocsival jártuk be az óvárost, majd elmentünk a városházába. A napot a belga partival zártuk, ahol énekeltünk, táncoltunk és belga ételeket vacsoráztunk. A hazautazásunk napján még volt időnk kimenni a tengerpartra, hogy eltöltsünk ott néhány órát. Ennek nagyon örültünk, és talán ez volt az utazásunk fénypontja. Délután a Charleroi reptérről szállt fel a repülőnk és estefelé megérkeztünk Budapestre. Mindannyiunk számára nagyszerű lehetőség volt ez az utazás. Nagyon jól éreztem magam és, bár nagyon fáradtan, de rengeteg élménnyel, fotóval és természetesen csokoládéval tértem haza.

Zsikai Laura 12/6