A Székácsban hagyomány, hogy a 11. évfolyam az év elején Partiumba látogat.

Csütörtök reggel esős napra ébredtünk, de ez sem vette el a kedvünket a nagy utazástól. A buszra való felszállás után izgatottan vártuk, hogy átléphessük Románia határát. Először Nagyszalontán álltunk meg. Itt ellátogattunk a híres Csonka-toronyba, ami az Arany János Múzeumnak ad otthont. Három emeleten keresztül kísérhettük végig Arany életét és munkásságát. Következő megállónk Nagyvárad volt, ahol első utunk a bazilikához vezetett.  Tőtös Zsolt, a bazilika munkatársa a székesegyház bemutatása után  készségesen vezetett minket körbe az emeleten lévő múzeumban is, ami egyéb ritkaságok mellett olyan kincseket rejt, mint  Szent László hermája. A színházat is érintve, Várad patinás főutcáján végighaladva jutottunk el az Ady Endre Emlékmúzeumba, ahol egy előadás keretében ismerkedtünk életrajzával, a költő Nagyváradhoz fűződő kötelékeiről. A múzeumlátogatásokat  szabad városnézés követte. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez a szép, patinás város, szívesen visszamennénk további felfedezőutakra. A továbbiakban Nagykároly felé vettük az irányt,  ahol elfoglaltuk a szálláshelyünket a Károlyi kastély lovardájából kialakított panzióban. Már az első együtt töltött este is rámutatott arra, hogy az évfolyam két osztálya milyen összetartó közösséget alkot.

Másnap reggel Kaplonyban a Károlyi család történetével ismerkedettünk meg. A mai napig az ott lévő kriptában temetik a család elhunyt tagjait. Megtekinthettünk egy kiállítást is, amely a templom szerzeteseinek életét mutatta be. Délután meglátogattuk Érmindszenten Ady Endre szülőházát és az emlékmúzeumot.  Kollár Anita 11/4-estanuló szavalata révén felidéztük a híres költő emlékét, és koszorúval tisztelegtünk munkássága előtt. Visszatérve Nagykárolyba megnéztük a szálláshelyünk szomszédságában lévő Károlyi kastélyt.  Az uniós támogatásokból gyönyörűen felújított épület hűen tükrözi az akkori életmódot. Meghallgattuk történetét, bepillanthattunk néhány helyiségbe, a felújított kastély valóban a régi korok hangulatát idézi.Este a helyi testvériskolánk látott minket vendégül: rendkívül barátságosak, kedvesek voltak velünk. Nagy szeretettel fogadtak, és a rövid ismerkedés utáni pizzázást követően egy városnéző túrára invitáltak minket. A helyi diákok révén bepillantást nyerhettünk az ottani-számunkra néhol szokatlan- iskolarendszerbe is.

Ezen rövid idő alatt több barátság is szövődött köztünk.

A következő nap egy hosszú túrát tartogatott számunkra. Először Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteink helyszínét tekintettük meg Koltón. Kertben még mindig megtalálható annak az ismert somfának az utóda, ami alatt Petőfi számos szerelmes verse született. A kertben álló Petőfi szobornál Csizmadia Emesétől hallhattuk a Szeptember végén című költeményt, melyet koszorúzás követett . Nagybányára megérkezve a főtéren megrendezett Magyar napokon vettünk részt. Ezután egy hosszú és igen kanyargós buszút elé néztünk. A később elénk táruló pisztrángos tó és gyönyörű vízesés látványa azonban minden fáradságot megért. Elgémberedett lábainkat itt egy rövid hegyi sétával frissíthettük fel. Újult erővel vágtunk neki a Szatmárnémetibe vezető útnak, ahol a Láncos templom előtt Laskai Zsanett elszavalta a Himnuszt, majd megkoszorúztuk a Kölcsey-szobrot. A nap utolsó állomása Erdőd volt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia örök hűséget esküdött egymásnak.  Este hazaérkezve jóleső kimerültséggel vártuk a finom vacsorát.

Elérkezett az utolsó nap reggelre is, amikor a hagyományoknak megfelelően a helyi evangélikus  istentiszteleten vettünk részt. A pakolást követően szomorúan indultunk útnak, hisz magunk mögött kellett hagynunk egy gyönyörű vidéket és újdonsült barátainkat is. Csodálatos kirándulás volt, jó programokkal, jó társaságban! Sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.

Reméljük, hogy az utánunk következő osztályok is olyan jól érzik majd magukat, és ugyanannyi hasznos ismeretet sajátítanak el, mint mi.

Köszönjük a szervezőknek!

           Hack Dóra és Csizmadia Emese 11/6 és Bucsek Nikolett 11/4-es tanulók