2008.04.03.

Kopf András iskolalelkész bemutatkozása

Kedves Testvérek, nehéz megfogalmazni, hogy valaki miért választ egy ilyen speciális lelkészi feladatkört! Azzal, hogy az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze lettem, valójában egy álmom teljesült. A keresztyén ember mindig keresi a teret, ahol hitéről bizonyságot tehet. A világ azonban érdektelen és fásult, hitelesnek csak két dolgot tart, az embertől emberig ható szeretetet, amelyben megtapasztalható bizonyosságként van jelen Isten. Illetve az életen - egy életszakaszon át tartó kísérést, támogatást.
Mindez 100 évvel ezelőtt része volt minden evangélikus közösségnek. Az emberek kötődtek egyházukhoz és életüket jó pásztorként kísérték lelkészek, akik mindig az Ige erejére támaszkodtak. A zaklatott történelem azonban szinte gyógyíthatatlan sebeket metszett nemcsak az egyház testébe, hanem családok, emberek lelkébe is. Amikor a Gondviselőből ellenséget faragtak, nem is sejtették, hogy gyermekek, sőt későbbi unokák sodródnak majd testi-lelki bizonytalanságba. Amikor az önmagát értünk feláldozó Krisztust kinevették, nem mérték fel, hogy generációk inognak meg ettől önértékelésükben, vesztik el a helyes irányt életvezetésükben, mert nem értik mi az áldozat és mit jelent szeretni. Az élő Istent sem "állam bácsi", sem a pénz, sem pedig eszmék vagy vágyak tévelygő kavalkádja nem tudja helyettesíteni vagy pótolni. Mit rákentek az évtizedek, le kell mosnunk a gyalázatot, hogy Isten igéjén együtt gyógyulhasson gyermek és szülő. Amíg a legkisebbekből is ember lesz! Ha kell 12 éven át kísérni és járni tanítani az Isten útján! Ennél nemesebb és nehezebb kihívást keresve sem találhattam volna. Engem hosszan vezetett az Úristen, míg ráeszméltem megváltottságomra. Szeretném, ha töredékesen is, de tovább tudnám adni annak a szabadulásnak az örömét, amit Krisztustól kaptam.

Komlón születtem 1979-ben, édesanyám gyógypedagógus. Édesapámat 1986-ban veszítettem el, rákos volt. Halála évében kezdtem el hittanoktatásra járni Komlón a parókiára. Varsányi Ferenc keresztelt meg hatodikos koromban, és Johann Gyula konfirmált, amikor nyolcadikos voltam. 1994-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban humán-emelt német óraszámú osztályban. Hegedűs Attila iskolalelkész hatására váltam Istenkeresővé. Tagja voltam a bonyhádi és a pécsi ifinek is, sokat kaptam a pécsi ifjúságtól. A Teológiára végül Istenkeresésből iratkoztam be. Mivel nem érkeztem vallásos családból, számomra a Teológián tanultak hitmélyítő hatásúak voltak. A Bibliakritikában én kézzelfogható bizonyítékokat találtam a Krisztus hit megalapozottságára. Tanulmányaim végeztével az egyetemről már valódi elkötelezettséggel jöttem el Krisztust megtalálva és követni vágyva.
Nem rendelkezem egyszeri megtérés élménnyel, meggyőződésem, hogy az Isten újra és újra megszólít. Mind öltözködésemben, mind viselkedésemben megpróbálom környezetem felé azt sugározni, hogy a hívő ember nem különb és nem is csodabogár, hanem hitéből fakadóan kiegyensúlyozottabb, életének tartalmi lényegét megélő ember. Fontosnak tartom, hogy azt sugározzam környezetem felé, hogy a mai ember teljes értékű életet csak akkor tud élni, ha Istennel kapcsolatban van. A misszió számomra azt jelenti, hogy egy vonzó életformát mutatok a körülöttem lévőknek, amire ők is vágyat éreznek. Nincs szükség erőszakos győzködésre, a hitet Isten adja. Az a fontos, hogy a környezetében megjelenő lelkész elindítsa az öt körülvevőkben az Istenre irányuló kérdéseket. A lelkészi lét lényeges feladatának tartom jelen lenni, megszólíthatónak lenni.
2004-2005-ös tanévben Soltvadkerten Káposzta Lajos püspök - helyettes esperes mellett töltöttem tanulmányaimat. Hálás vagyok a mellette eltöltött évért. A Teológián, az embernek fogalma sincs, mit jelent lelkésznek lenni. ő mutatta meg számomra, mit jelent ezen életmód.
Soltvadkerten beleláttam egy evangélikus óvoda életébe, és meggyőződésem, hogy gyülekezetépítési szempontból az oktatási intézmények hihetetlenül fontosak.

2005.06.19-én szemteltek lelkésszé Komlón a katolikus templomban ökumenikus istentisztelet keretén belül. Gáncs Péter püspök úr kívánsága volt, hogy a kommunista hátterű városban missziós alkalomként szolgáljon ordinációm. A katolikus templom megtelt.

2005.07.01-től lettem Bonyhádon beosztott lelkész Krähling Dániel esperes mellett. Habitusában teljesen más, mint Káposzta Lajos volt. Tőle tanultam, hogy az evangélikus lelkész legfontosabb feladata, a másikra figyelni tudni! Hallgatni! - Azt gondolom sok lelkész fél ettől. Pedig pusztán jelen lenni és egész lényünkkel odafigyelni fontosabb, annál, hogy kínosan folyton beszéljünk. Tőle tanultan, hogyan lehet az ember egyszerre finoman távolságtartó, mégis teljesen együtt érző. Teológiailag és szakmailag is rengeteget kaptam tőle, 2007. 06. 28-án parókus alkalmassági vizsgát tettem. 2007.10.07-én beiktattak a bonyhádi másodlelkészi állásba.
Bonyhádon két ifjúsági csoportot is vezettem, egyet a gyülekezetben és egyet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, tanítottam hittant a gimnáziumban és bejártam osztályfőnöki órákra a helyi szakmunkásképzőbe, etikáról előadásokat tartani. Havonta egyszer szerveztem megyei ifjúsági alkalmat és háromszor vettem részt a kerületi konfirmandus tábor munkájában.
Bonyhádról nem azért jöttem el, mert bármilyen zavar lett volna a szolgálatomban, hanem mert a kiírt pályázat megjelenésekor komoly belső vágyat éreztem kipróbálni magam iskolalelkészként, amit csak besegítőként élhettem meg Bonyhádon, hisz ott Makán Hargita az intézmény lelkésze. Mivel két kollégiumi csoportnak is tartottam már alpha - kurzust és napi rendszerességgel jártam be a bonyhádi gimnáziumba, tisztában vagyok az iskolalelkészség legtöbb nehézségével és problémájával.
Mégis; engem is a gimnáziumban eltöltött évek alatt szólított meg az Isten, ennek az élménye hajt. Megérkezve befogadó, igaz keresztyén közösségre leltem. Szeretném, ha szolgálatommal mindinkább áldás lehetnék gyermek, szülő és pedagógus számára azáltal, hogy a szerető Krisztust hirdetem.